Hmm....hát akkor végre eleget teszek a sok-sok "olvasói kérésnek" :) Ismét jelentkezem! Az első és legfontosabb: egyel többen lettünk!!!
Amilyen sokat váratott magára a kisasszony, utána olyan gyorsan megérkezett. Volt elég stressz, kapkodás,idegeskedés karácsony előtt, és Beni sietségéből kiindulva, már akkor arra számítottunk, hogy bármelyik pillanatban szülhetek. Na, hát ehhez képest 6 nappal túlhordtam :) Elég idegesítő volt a várakozás, meg hogy mindenki kérdezgette, hogy NA MI VAN MÁR????, mintha szándékosan tartogatnám még a pocakomban a gyereket :) Persze jöttek a jó tanácsok ezrével, hogyan is csalogassuk ki :)) De mind közül talán a fűszeres, csípős kaja segített (vagy csak végül úgy gondolta,elég volt, látni akar minket :) )
Szóval január 6.-a vasárnap úgy kezdődött, hogy be kellett mennünk a kórházba ctg-re,és uh-ra, ahol megállapították, hogy minden szép és jó, a baba jól érzi magát odabent, de ha ennyire nem akar kijönni, akkor kedden be kell mennem, és megindítják a szülést.
Este Ali jó kis csípős kínait főzött, megvacsoráztunk, lefeküdtünk aludni. Éreztem én, hogy kényelmetlenebb feküdnöm, meg fájdogálok, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Aztán hajnali 4 óra körül már éreztem, hogy ebből lesz valami, bocs, valaki :) Ali is felébredt, hogy mi van már velem, hogy csak forgolódok. Aztán megbeszéltük, hogy be kellene menni a kórházba. De kezdett komolyra fordulni a dolog, folyton wc-re kellett járkálnom,és néha alig tudtam felállni, olyan erősek voltak a fájások. Gondoltam letusolok, aztán mehetünk....haha :)) Csak éppen azt felejtettem el, hogy a meleg zuhany a jósló fájásokat elmulasztja, viszont a rendes fájásokat felerősíti. Na, hát nálam szó sem volt jóslásról :)) Úgyhogy mivel segítségre volt szükségem ahhoz is, hogy a zuhanytálcából kikászálódjak, a mentő hívása mellett döntöttünk.
Hogy a mozaikokat szépen össze lehessen rakni, Ali -mint később megnézte- 4:51-kor hívta a mentőket azzal a szöveggel, hogy 15-20 perces fájásaim vannak :)))) Ezért a mentősök gondolom nem siettek különösebben, negyed hat körül ideértek. Aztán ahogy beszélgettünk, kérdezgették, hogy hány hetes vagyok, stb, feltűnt nekik, hogy hoppá, ezek a fájások elég sűrűn jönnek, kb 2-3 percenként. Na, akkor gyorsan két fájás között bepakoltak a mentőbe, és irány Zams, a kórház. Hát az igazat megvallva így utólag csak nevetek az egészen, de akkor nem tudtam kellőképpen kiélvezni a helyzetet......ugyanis a mentősök a fájások sűrűsségét észlelve eléggé féltek, hogy Gréta kisasszony a mentőben születik. Hát, nem sokon múlott. Ugyanis útközben elfolyt a magzatvíz is, na addig is siettünk, de akkor már villogóval mentünk. A mentős, akinek az ujjait szerintem eltörtem, egyfolytában mondogatta aggódó arccal, hogy tartsak ki, mindjárt ott vagyunk a kórházban, és tényleg. De akkor már tényleg nagyon szenvedtem. Mint utólag kiderült, a szülőszobára 5:35-kor vettek fel. Hallottam még a mentősök szívéről leeső kő koppanását, ahogy betoltak a liftbe :) Aztán Ali rohant be hozzám, ahogy csengetett viccesen megkérdezte a szülésznőt, hogy meg van-e már a baba,de mikor a válasz az volt, hogy : "hát mindjárt", ráfagyott az arcára a mosoly. Aztán szinte ahogy beért a szülőszobára hozzám, kb két nyomás, és már meg is érkezett a mi "kis" gyönyörűségünk. 5:44-kor.
