Fiúk

Ma lekaptam a fiúkat, ahogy zenélnek :) Ali gitározik, Beni énekel :)

Meg azt is, hogy szeretik egymást :)

Karácsony 2010.12.23.

Nem, nem írtam el a dátumot :) Nálunk 23-án volt karácsony, Ali ugyanis 24-én dolgozott. Ez volt Benike első karácsonya! Szerintem jól sikerült. Azt nagyon sajnálom, hogy nem sikerült otthon az egész családdal együtt ünnepelni, de egészen jól sikerült ünnepi hangulatot varázsolni kis otthonunkba! 

Délelőtt még vásárolni voltunk Landeckben, nekem még be kellett szereznem Ali ajándékát :) Persze a legutolsó pillanatban, de hamarabb nem volt rá lehetőségem. Szerencsére gyorsan sikerült megvenni, amit akartam, úgyhogy viszonylag hamar hazaértünk. Beni most is egy angyal volt! 

Délután elkezdtünk készülődni. Benit a mi szobánkban fektettük le délután, mert megbeszéltük, hogy az ő szobájában állítjuk fel a fát, hogy láthassa mikor elalszik és mikor felébred :) Úgyhogy Ali lefoglalta, míg én feldíszítettem a fát, majd leraktuk aludni. Közben Ali nekiállt a vacsora előkészületeinek. Aztán ahogy Beni felébredt, felöltöztünk szép ruhába, és megmutattuk neki a karácsonyt :)

Íme a fa, igaz kicsit csálé, de a sarokba állítva pont megfelelő :) 

És most Beni reakciója, ahogy a fát megpillantotta, énekeltünk is neki, remélem nincs elcsúszva a hang, kicsit a fényviszonyok is rosszak, de muszáj volt lekapcsolnunk a villanyt a csillagszórók miatt.

Szóval a fa csodálat után megmutattuk neki az ajándékokat. Én azt gondoltam, hogy a csomagolópapír lesz a legérdekesebb, de csodák csodája, a játékok jobban érdekelték :) Legjobban az tetszett/tetszik neki, amit mamától és papától kapott. Igaz, még megijed, amikor kiugranak amiknek ki kell ugraniuk, de ennek ellenére nagy lelkesedéssel játszik vele :)

A csoda ilyen becsukott

és ilyen kinyitott állapotban. 

Aztán itt a dédi ajándéka:

És végül a miénk:

Igazából nem ilyen kicsi fürdőkádba való, de Alinak nagyon megtetszett :) Majd lesz egyszer nagyobb fürdőkádunk is, amibe esteleg mindketten beleférnek, és együtt játszhatnak majd a bálnákkal :)

Fürdés után Benit lefektettem, utána következett az ünnepi vacsora. Ali a szokásos módon megint kitett magáért. Norbit is felhívtuk, hogy vacsorázzon velünk, ne érezze olyan egyedül magát. Mivel a családtól parancsot kaptam, hogy fényképezzem le az ételt is, hát íme:

Első fogás: savanyú csirkeleves

Második fogás: aszalt szilvával töltött pulykamell diós bundában, gombás rizzsel és karamellizált almával

Desszert: diós csigakoszorú (vagy nem is tudom milyen nevet adjak neki:) ), melegszendvicssütőben sütve :) A félreértések elkerülése végett, a sütit én csináltam, nem Ali!! És az is nagyon finom lett ;)

És ami eddig még lemaradt, az az adventi koszorú, persze ez nem a vacsora része volt, csak deko :)

Meg itt vagyunk mi is, ünnepi hangulatban:

BOLDOG KARÁCSONYT!

Még valamit kifelejtettem. Alinak egy Lisa Stansfield CD-t és egy AC DC koncert DVD-t adtam ajándékba, én pedig tőle 2 fülbevalót (az egyik a képen már a fülemben van), mármint 2 párat és egy Michael Buble CD-t kaptam. Ami pedig az otthoniak ajándékát illeti, azt még nem volt időnk elintézni, de tudjuk, hogy mit szeretnénk! Ali egy órát fog magának venni, én pedig egy csizmát! Majd azokról is teszek fel képet, ha meglesznek :) Azért nem sikerült karácsonyra, mert Beni ajándékait elintéznünk fontosabb volt, mint a mienket. De igérem, pótoljuk a lemaradást!

Egyedül

Ma (2010.12.21.) vettem észre Beni első önállósági megnyilvánulásait. Reggeliztünk, adni akartam neki a falatot, összeszorította a száját, rázta a fejét, és nyúlt a falatért. Megpróbáltam betenni a szájába, de nem engedte. Végül a kis pinduri ujjaival nagy nehezen kivette a kezemből a pici falatot, és ügyesen berakta a szájába. Ezt legalább 3-4x megismételte, mindig meg is tapsoltam, hogy milyen ügyes, bár az én örömöm nagyobb  volt, mint az övé :) Hát igen, a kisfiam kezd nagyfiú lenni, elindult a felnőtté válás rögös útján :D Sajnos lefényképezni nem tudtam, mert mikor elővettem a gépet, akkor tátott szájjal nézte, és nem evett.

Most jut eszembe, hogy nem is ma, hanem tegnap volt az első ilyen, hogy egyedül evett. Tegnap ugyanis kiborította a kölesgolyós dobozát, és a földön hasalva a golyórengetegben rendkívüli élvezettel tömte egyik golyót a másik után a szájába :) Igaz mindig egyszerre 3-4 golyó volt a kezében, mert a nyáltól hozzáragadt, és nem tudta leszedni, de ez őt egyáltalán nem zavarta. Sőt, ez a foglalatosság lekötötte vagy negyed órára 20 percre a figyelmét :)

Ez a felvétel nem ugyanakkor készült, és nem is túl jó a minősége, de a lényeg látszik :)

Hetedik

A baljós címmel ellentétben semmi rosszról nincs szó, csupán Benike 7. fogáról :) Ugyanis kibújt! 2010.12.19.-én reggel láttuk meg a bal alsó kettest, ahogy nevetett :) Mikor dokinál voltunk, ő mondta, hogy na ez a fog már nagyon itt van, mindjárt kibújik, de azt nem gondoltuk, hogy ilyen hamar. Úgyhogy a kis gézengúznak mostmár szinte tele van foggal a szája :) Kis ici-pici hófehér gyöngyöcskékkel. Viszont a fogmosással hadilábon állunk....próbálom neki reggel este megdörgölni, de nem nagyon sikerül. Vagy ki sem nyitja a száját, vagy ha kinyitja, ráharap a fogkefére ... úgy meg elég nehéz sikálni :) Jobb híján oda adom neki rágcsikálni a fogkefét, csak használ az is valamit. Viszont így, hogy alul is és felül is vannak fogai elkezdett egy rendkívül idegesítő szokást. Csikorgatja őket. A szőr feláll a hátamon, mikor csinálja....brrrr....remélem majd leszokik róla, csak gondolom élvezi, hogy van valami a szájában :)

Ez a két kép ugyan nem a hetedik fogáról készült, de legalább valamennyire látszik a felső négy foga :)

Séták

Megpróbálom feltenni azokat a képeket is, amiket a séták alkalmával fotóztam a telefonommal.....igazán szívesen elvittem volna a gépet is, de olyan nagy és nehéz......de azt hiszem azok közül is felkerül néhány kép, mert egyszer, mikor Évával voltunk sétálni elvittem a gépet :)

Ekkor még a régi babakocsival voltunk, nehezen haladtunk a hóban, bár az út Serfaus felé szépen le volt takarítva. A kis hegyi macikám pedig kb negyed óra séta után elaludt, pedig nem is volt alvásidő :)

Most pedig a géppel készült képek:

Éva tolja a kocsit :)

Ez Fiss, Serfaus felől fenyképezve. Szép :)

Dédi szülinap 2010.12.17.

Ma van dédi szülinapja! A 89.! Nagyon örülünk dédi, hogy velünk vagy!!! Felteszek egy pár képet Róla és Beniről. Tudom, hogy nagyon hiányzik a kis békuci......

Még mindig vásárlás

Hát mivel nem sikerült egyszerre mindent elintézni (nehéz is úgy mindent észben tartani, ha az ember lánya otthon felejti a papírt, amire felírt miket kell venni :) ), újra útra keltünk. ezen a napon Norbi is velünk jött, ő is szabadnapos volt. Ali elintézte, hogy egy napon legyenek szabadok. Nem mondom, hogy mindig minden csütörtököt együtt fogunk tölteni, de így ő sincs egyedül, másrészt mi is jól járunk, de ezt a későbbiekben részletezni fogom :)

Szóval újra elindultunk, legelőször is orvoshoz mentünk, mert Beni még mindig köhög. Igaz nem sokat, éjszaka egyáltalán nem, tehát tud aludni, de engem akkor is idegesített, hogy már ilyen régóta húzódik ez a fránya betegség.

Előre kértünk időpontot, ehhez képest mégis rengeteget kellett várnunk, plusz a vizsgálat is jó sokáig tartott. Nem vagyok én ehhez hozászokva :) Otthon ugye csak bementem a rendelőbe, többnyire hátulról, nem kellett ott ülni a többi beteg között, és 10 percen belül sorra kerültünk. Hát igen, de ez otthon volt. De Beni jól viselte a várakozást. Aztán mikor behívtak minket, először megmérték: 9250 g és 74 cm, majd kikérdeztek minket az eddigiekről. Védőoltásokról, betegségekről, stb. Majd jött a doki bácsi, és ő is kikérdezett minket, csinált egy státuszvizsgálatot, megnézte a fülét, a szemét, meghallgatta, és azt mondta, hogy ez a gyerek teljesen egészséges. Azt mondta, hagyjunk időt neki, hogy magától meggyógyuljon. Mivel láza nincs, jókedvű, eszik rendesen, így ne bolygassuk. Még köptető sem kell neki. Azt mondta ez egy hosszú folyamat sajnos, de rende fog jönni. Mivel otthon már kapott antibiotikumot is, így pláne ne kapjon semmit. Szóval meg is nyugodtam meg nem is. Mert így nem maradt más hátra csak a várakozás.....

Na, doki bácsi után persze ettünk, naná hogy a töröknél :) Utána még vásárolgattunk itt-ott, Beni elaludt a babakocsiban, ismét :) Úgy látszik, szokásává válik :) Jaaa, mielőtt elfelejtem, a babakocsi hihetetlenül jól vizsgázott! Annyira jó tolni, könnyű irányítani, tök jó kényelmes (legalábbis annak néz ki), szóval nagyon nagyon elégedettek vagyunk! 

Dédi és mama-papa pénzéből beszereztük Beninek az ajándékokat karácsonyra, a mienket is kitaláltuk már, de az már marad a következő szabadnapra. Utolsó nap karácsony előtt. Sőt, nekünk 23-a lesz a családi karácsony. Az első karácsony hármasban :) Beninek úgyis mindegy még, hogy melyik nap ünneplünk :) A karácsonyfát már megvettük. A legkisebbet. Így is elég lesz majd biztonságba helyezni Beni elől :) Kíváncsi vagyok majd mit fog szólni hozzá. 

Megpróbálok ide feltenni egy videót, amit már pár helyre elküldtem emailben is, de nem nagyon sikerült megnyitni, remélem itt meg lehet majd nézni. Ez egy legújabb attrakció Benitől, nagyon élvezi, mi is :)

Remélem nem lesz elcsúszva a kép és a hang, kár lenne érte :(

Bevásárlás

2010.12.14.

Nyakunkba vettük a várost. volt még dolgunk bőven, hiányzott pár dolog a háztartásunkból, amit feltétlenül be kellett szereznünk. Persze olyat is vettünk, ami nem nagyon volt betervezve, de mégis MUSZÁJ volt megvenni :) Vettünk szárítóállványt, kancsót, kis dobozkákat stb stb, sok apró, de mégis hasznos holmit. De a lényeg! Benikének vettünk egy hiper-szuper terepjáró babakocsit!!! Vettünk bele egy bundazsákot is, nagyon jó melegnek tűnik, én biztos nem reklamálnék, ha engem ilyenben tologatnának. Élvezném a mostmár havasabb táj látványát, és lazítanék :) Mondjuk ő is ezt szokta csinálni, ugyanis mióta itt vagyunk, ha elmegyünk sétálni kb negyed óra múlva már alszik is. Otthon tologathattam akár 2 órán keresztül is, nem aludt el. Hát, hiába, a hegyi levegő :) 

Ja, még valami, ez nem ezen a napon történt, de egyszer arra lettem figyelmes, hogy Beni nagyon nagyokat kiabál, kacag magában, nagyon jól szórakozott. Gondoltam meglesem.....hát nem számítottam arra a látványra, ami fogadott :) A kis drága a fürdőszobában volt (én buta, nyitva hagytam az ajtót....), a wc-be kapaszkodott, és tömte a szájába a wc papírt. Hát nem bírtam ki, ahelyett, hogy rászóltam volna, szaladtam a kameráért :)

Hétköznapok

Mindenki izgatottan kérdezget minket, hogy Beni megszokta-e már az új környezetet, de igazából én nem veszek észre rajta semmi változást. Ugyanolyan vidám, kiegyensúlyozott baba, mint eddig. Mindenhol ott van, követ mindenhova, pakol.

De, ugyanúgy szépen eszik: 

Rosszalkodik:

Kacag:

Dolgozik:

És kidől este, mikor nagyon elfáradt:

Hát, nagyjából így zajlik a napja, csakúgy, mint otthon. :) Ja,megint majdnem lemaradt.....kedden (12.07.) kibújt a 6. fogacska is :) ezen a képen talán látszik is :)

Új otthonunk (2010.12.06.) - átmenetileg

Hétfőn reggel tudtunk igazán körülnézni új, ideiglenes otthonunkban. És meg kell hogy mondjam, tetszett a látvány. :) Azért csak ideiglenes a lakhely, mert ez a szálloda tavaly épült személyzeti szállója, és nem hiszem hogy lehetne sokáig itt maradnunk, de nem is nagyon akarunk. Ez most nagyon jó, de szeretnénk a következő szezontól egy lakást bérelni, remélem találunk valami jót! Na de térjünk vissza most ehhez. Az egész apartman szerű, ugyanis ahogy belépünk egy kis konyha-étkező-előszobába jutunk, majd innen nyílik két szoba, mindkettőhöz tartozik fürdőszoba is. Egyik szobában franciaágy van, ez a mi szobánk :) A másikban pedig Benikének van berendezve egy birodalom! Kiságy, a fürdőszoba is csak az övé :) Kiskádat kapott, pelenkázó állványt, a wc-t még nem használja :)

Ez a mi ágyunk, úgy volt előkészítve, mint ahogy a szállodában szokták a vendégeknek, ez ám a fogadtatás :)

Na igen, én már a Hofer újságot nézem, hogy mire költsük a még meg sem keresett pénzt.......

Ha az erkélyen kinézünk, ilyen látvány fogad:

Illetve mostmár kicsit havasabb. Olyan klassz, feltölti az embert, ha sétál egy kicsit, főleg ha süt a nap.

Itt van még pár kép a lakás többi részéről:

Ez a konyha-étkező-előszoba, a bal oldali ajtón jövünk be a folyosóról, a jobb oldali vezet a Beni szobába.

Ez a mi szobánk ismét, bocsi a rendetlenségért :)

Ja, ez megint a konyha :)

Beni szobájáról még nincs fotó, majd pótolom, de a mienkhez hasonló, csak abban nem dupla ágy van, hanem egy szimpla, és egy kiságy meg egy járóka.

Ezen a napon egyébként Landeckbe kellett mennünk, elintézni minden hivatalos papírt, a legfontosabb, hogy Beninek is legyen e-card-ja, ez olyan, mint otthon a TAJ-kártya. A második legfontosabb, hogy én is megkapjam azt a pénzt, ami jár, amit otthon nem kaptam meg. Viszont mindennek az alapja, hogy nyomtatványokat kell hazaküldenünk, és otthon az APEH-hel kitöltetni. Anyuék segítenek ebben, mert különben elég nehéz lenne innen intézkdeni. 

Drága Benike a mai napon is nagyon jól tűrte az autóból ki-be szállást, a babakocsizást, pedig már nagyon elege lehet. 

Nosztalgiázni pedig beültünk a törökökhöz, ettünk egy jó kis kebabot :) Hiányzott az íze :) Semmit nem változott, ugyanolyan jó:) 

Úton (2010.12.05.)

Egész normális időben sikerült elindulnunk Sopronból, tőlünk szokatlan módon :) Viszont Willi és Friedl meglátogatása kicsit hosszúra nyúlt, ugyanis ebéddel vártak minket, amire nem számítottunk, hiszen még csak fél 11 volt, mikor oda értünk. Ígyhát megebédeltünk, és végül fél 1 lett, mire elindultunk. Nem baj, mert Beni is szépen megebédelt, még tudott kicsit mászkálni, nyújtózkodni, aztán indulás. Kicsit buták voltunk, ugyanis 1 db fényképet sem csináltunk......viszont bízom a rokonokban, mert Friedl igen szorgosan kattingatott, ha majd átküldik emailben, akkor teszek fel képet.

Íme itt egy rövid videó, itt még igen jó kedvűek voltunk mindannyian, hiszen teli hassal, kipihenten indultunk el. Tulajdonképpen nagyon jól döntöttünk, hogy két részre osztottuk ezt a hosszú utat, még ha kicsit aránytalanul is. Beninek mindenképpen jobb volt így, bár néha úgy éreztem, hogy az apja nyughatatlan vérét örökölte, és utazásra született. Végig nagyon rendesen viselkedett, kezdve azzal, hogy indulás után nem sokkal elaludt, és 2 órán keresztül szuszázott, saját magának is lerövidítve az út hosszúságát :) Még egy videó, hogy mindenki lássa, a gyerek nagyon nagyon jól viselkedett :)

Aztán kb fél 7 körül meg is érkeztünk. Jól haladtunk, nem volt nagy hó, Sopronban sokkal nagyobb volt. Furcsa volt ismét ezen a helyen lenni, amitől amikor elbúcsúztunk, azt hittük majd csak látogatóba jövünk...

Nagy utazás (Sopron 2010.12.03.-04.)

Őszintén szólva nagyon izgultam. Talán kicsit mindig túlaggódom a dolgokat, nem bízom eléggé a fiamban...vagy magamban. A lényeg, hogy 1000 km-es út állt előttünk egy majdnem 9 hónapos babával. szerintem bárki izgult volna a helyemben. Éppen ezért is gondoltuk, hogy mivel laknak barátaink Sopronban, és régen is láttuk őket, na meg útba is esik :) kellemest a hasznossal......megkérdeztük, hogy aludhatunk-e náluk. Természetesen nagyon örültek nekünk. Így két nappal hamarabb indultunk az eredetileg tervezettnél, hogy se nekünk se Beninek ne legyen nagyon fárasztó az út.

Sopronban minden nagyon klassz volt, Beni addig teljesen jól tűrte az utat. Ott meg aztán nagyon jól viselkedett. Mintha otthon lett volna :) A barátok is nagyon örültek nekünk, mi is nekik, de különösen Patrik, a kisfiuk, aki egy tüneményes gyerkőc. (Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy ő is március 13-án született, mint Beni, csak pont egy évvel korábban :) )

Csak hogy látszódjon mennyire otthon érezte magát Beni is, nagyon élvezte a nagykádban a pancsit:)

Pénteken este érkeztünk, szombaton pedig átmentünk Eisenstadba Dundi nénihez (ő Ali nagymamájának a testvére - szóval nem tudom ezt rövidebben hogy mondják.....a nagy nagy nénje? :) ). Nagyon örült, hogy láthatja a "kis rokont". Megjegyzem mindenki örül neki :) De az idősebbeket különösen feltölti energiával egy ilyen kis vidám babuci látványa, illata, érintése, nevetése......

Szerintem láthatóan jól sikerült a generációk találkozása ;)

Szóval eisenstadti látogatásunk után még egyet aludtunk Sopronban, hogy másnap újult erővel folytathassuk a nagy utat....

Jajj, majdnem elfelejtettem! Beninek ma megláttuk az ötödik fogacskáját!!! A bal felső egyest! Nem marad vámpírbébi :)