Szösszenetek

Gyorsan, hogy el ne felejtsem, nem jutott eszembe jobb felület ennél :)) Ne csak mi nevessünk rajta jókat :))

Szóval.

1. Beni a fürdőszobában a zárat úgy akarta elfordítani, hogy 45 fokban megálljon....persze nem sikerült. Türelmesen próbálkozott, de a kb 10. próbálkozás után bedühödött, és a következő mondat hagyta el a száját:

"ááááááááááááááááááááááááááááá, ez a SZAJ!!! Nem sikejül ezt a szajt úgy megállítanom! " :))))))

Elég vicces volt a kis méregzsáktól a selypes szaj :))))

2. Ma Prutzba mentünk, szeret arra autózni, mindig meg akarja nézni hogy áll a házunk. Most is észrevette, hogy közeledünk. 

Beni: Most Prutz felé megyünk?

Én: Igen

Beni: Csak az én kedvemért jöttünk erre? Hogy megnézzem a házat?

Én: Igen. Aranyos vagyok?

Beni, Igen, jó fej vagy anya!

:))))

És akkor még egy:

Indultunk valahova, mondtam Beninek, hogy cseréljük le a pólóját, mert foltos.
Erre ő: "Anya, cseréljük le a lábamat is....
Én: ??????
Ő:....az is foltos."
:))))
 

Új év, új bejegyzés, új családtag :)

Hmm....hát akkor végre eleget teszek a sok-sok "olvasói kérésnek" :) Ismét jelentkezem! Az első és legfontosabb: egyel többen lettünk!!! 

Amilyen sokat váratott magára a kisasszony, utána olyan gyorsan megérkezett. Volt elég stressz, kapkodás,idegeskedés karácsony előtt, és Beni sietségéből kiindulva, már akkor arra számítottunk, hogy bármelyik pillanatban szülhetek. Na, hát ehhez képest 6 nappal túlhordtam :) Elég idegesítő volt a várakozás, meg hogy mindenki kérdezgette, hogy NA MI VAN MÁR????, mintha szándékosan tartogatnám még a pocakomban a gyereket :) Persze jöttek a jó tanácsok ezrével, hogyan is csalogassuk ki :)) De mind közül talán a fűszeres, csípős kaja segített (vagy csak végül úgy gondolta,elég volt, látni akar minket :) )

Szóval január 6.-a vasárnap úgy kezdődött, hogy be kellett mennünk a kórházba ctg-re,és uh-ra, ahol megállapították, hogy minden szép és jó, a baba jól érzi magát odabent, de ha ennyire nem akar kijönni, akkor kedden be kell mennem, és megindítják a szülést. 

Este Ali jó kis csípős kínait főzött, megvacsoráztunk, lefeküdtünk aludni. Éreztem én, hogy kényelmetlenebb feküdnöm, meg fájdogálok, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Aztán hajnali 4 óra körül már éreztem, hogy ebből lesz valami, bocs, valaki :) Ali is felébredt, hogy mi van már velem, hogy csak forgolódok. Aztán megbeszéltük, hogy be kellene menni a kórházba. De kezdett komolyra fordulni a dolog, folyton wc-re kellett járkálnom,és néha alig tudtam felállni, olyan erősek voltak a fájások. Gondoltam letusolok, aztán mehetünk....haha :)) Csak éppen azt felejtettem el, hogy a meleg zuhany a jósló fájásokat elmulasztja, viszont a rendes fájásokat felerősíti. Na, hát nálam szó sem volt jóslásról :)) Úgyhogy mivel segítségre volt szükségem ahhoz is, hogy a zuhanytálcából kikászálódjak, a mentő hívása mellett döntöttünk. 

Hogy a mozaikokat szépen össze lehessen rakni, Ali -mint később megnézte- 4:51-kor hívta a mentőket azzal a szöveggel, hogy 15-20 perces fájásaim vannak :)))) Ezért a mentősök gondolom nem siettek különösebben, negyed hat körül ideértek. Aztán ahogy beszélgettünk, kérdezgették, hogy hány hetes vagyok, stb, feltűnt nekik, hogy hoppá, ezek a fájások elég sűrűn jönnek, kb 2-3 percenként. Na, akkor gyorsan két fájás között bepakoltak a mentőbe, és irány Zams, a kórház. Hát az igazat megvallva így utólag csak nevetek az egészen, de akkor nem tudtam kellőképpen kiélvezni a helyzetet......ugyanis a mentősök a fájások sűrűsségét észlelve eléggé féltek, hogy Gréta kisasszony a mentőben születik. Hát, nem sokon múlott. Ugyanis útközben elfolyt a magzatvíz is, na addig is siettünk, de akkor már villogóval mentünk. A mentős, akinek az ujjait szerintem eltörtem, egyfolytában mondogatta aggódó arccal, hogy tartsak ki, mindjárt ott vagyunk a kórházban, és tényleg. De akkor már tényleg nagyon szenvedtem. Mint utólag kiderült,  a szülőszobára 5:35-kor vettek fel. Hallottam még a mentősök szívéről leeső kő koppanását, ahogy betoltak a liftbe :) Aztán Ali rohant be hozzám, ahogy csengetett viccesen megkérdezte a szülésznőt, hogy meg van-e már a baba,de mikor a válasz az volt, hogy : "hát mindjárt", ráfagyott az arcára a mosoly. Aztán szinte ahogy beért a szülőszobára hozzám, kb két nyomás, és már meg is érkezett a mi "kis" gyönyörűségünk. 5:44-kor.

Tiroli nyár

Sajnos ismét kifogtunk egy olyan nyarat, ami nem a mi hőháztartásunknak való :( Nem mondom, vannak néha meleg napok, azt ki is használjuk persze, de többnyire azt lessük, hogy éppen esik-e az eső vagy sem. Mennyire fúj a szél, hány pulcsit vagy éppen esőkabátot vigyünk magunkkal, ha sétálni indulunk. Ha..egyáltalán el merünk indulni. 

Na, de nem csak panaszkodni akarok, volt meleg is remélem még lesz is :) Akkor nézzük, hogyan töltjük az időt :))

Relax, take it easy :)

Grillezés a kertben

Reggelire kifli sütés

Új frizura készítés

Grillezés Geliéknél

Motorozás mamával

Benimagas torony építése

Bilibe pisilés :) (eddig sajnos csak egyszer)

Pizzasütés apával

Elmélyült mesenézés

Huncutkodás mamával

Kacsintós huncutkodás

Emilievel kacsintás, puszizkodás :))

   

Mama, mint Tagesmutter :)

Tudom, tudom, régen írtam, de nem is szabadkozom...nincs miért :) 

A lényeg, hogy jól vagyunk! Beni bámulatosan fejlődik, olyan szövege van, hogy kapkodjuk a fejünket, és jókat szórakozunk :))

Kis lakásunkban viszont most eggyel többen vagyunk, ugyanis elhoztuk otthonról a mamát. Muszáj volt. De azt hiszem, senki nem látja kárát ennek a döntésnek. A helyzet a következő. Előző szezon végén letárgyaltuk, hogy visszamegyek dolgozni, és intézkedtünk, hogy Benire Tagesmutter vigyázzon. (Ez egy nagyon jó elgondolás, kicsit hasonlít az otthon ismert családi napközire, itt anyukák a saját gyerekeik mellett vigyáznak a saját otthonukban még más gyerekekre. Persze mindezt a napi teendőik mellett.) Elintéztük a hivatalos ügyeket, megismerkedtünk a mi leendőnkkel, szimpi volt elsőre, Beninek is folyamatosan mondogattam, hogy majd anya és apa megy dolgozni, ő pedig Ursulánál marad játszani. Ezzel nem is lett volna baj. 

Hazamentünk a köztes szezonra - persze közben is folyamatosan készítgettem fel a gyereket - majd mikor visszajöttünk, azonnal jelentkeztünk Ursulánál, hogy jönnénk. Tudtam, hogy nagyjából két hetem van a beszoktatásra, amíg elkezdek dolgozni. Nem is aggódtam. Egészen addig, amíg elmentünk első alkalommal, és Ursula mondta, h akor most menjek el fél órára, majd jöjjek vissza Beniért.......én hülye meg ott hagytam egy vadidegen házban egy vadidegen nővel :((( Azóta is lelkiismeret furdalásom van :( Persze azt gondoltam, itt így szokás. Ráadásul az utcán búcsúztunk el. Mikor ott hagytam, mindketten bőgtünk. Mikor visszamentem fél óra múlva, Beni még mindig, magából kikelve üvöltött az utcán, a motorján ült, és haza akart menni. Én is megint rázendítettem. Nem tudom mi történt ez alatt a fél óra alatt, hogy egyáltalán bementek-e, vagy Ursula megpróbált-e vele valamit kezdeni, megnyugtatni, stb. 

Lényeg, hogy a következő napra megbeszéltük, hogy megint megyünk, de akkor már tudtam, hogy még egyszer nem hagyom ott. Beni alig akart rólam leszakadni, végül csak a kert végébe mentem el, ahol nem látott, de 2 perc múlva már keresett. Közben Ursula kérdezgetett engem, hogy Beni mennyire érti, amit ő mond neki. Hát mondom, valamennyire biztos. Erre ő, hogy miért nem beszélek bele németül......??!! Mondom, mert magyar az anyanyelvünk.....De akkor legalább úgy miért nem, hogy egyikőnk magyarul, másikunk németül......mert majd milyen nehézségei lesznek a gyereknek az iskolában.....

Hát egyrészt addigra meg fogja tanulni, másrészt mindenkitől azt hallottam, hogy ha valaki nem anyanyelvi szinten beszél egy adott nyelvet, jobb ha nem kavarja meg a gyereket.

Szóval itt már fura volt az egész szitu. Egyébként Benit ugye délelőttönként vittem volna, és akkor még egy kislány volt, akire vigyáznia kellett, tehát összesen két gyerek. Szombaton mentünk volna megint, de lemondta, mondván, hogy a kislánnyal történt valami. Aztán pedig, hogy menjünk hétfőn, de ne reggel, hanem délután kettőre.....hát Beninek pont az alvásideje.....mondtam neki, hogy nem biztos, hogy meg tudjuk oldani, erre ő: Hát pedig muszáj lesz, mert másképp nem megy. Na, mondom klassz. Megint egy halom rossz érzés, de próbáltam lenyelni, de a kerekek már forogtak, hogy mit is lehetne kitalálni, hogy valami más megoldás legyen. 

Aztán Benit megpróbáltam időben lefektetni, és felkelteni.....hát nem sikerült. Az én gyerekem, aki minden zajra felébred, most átfordult a másik oldalára, és aludt tovább. Megbeszéltük Alival, lesz ami lesz, felhívom Ursulát, és lemondjuk de nem csak az aznapi találkát, hanem az egész történetet. Hát egyáltalán nem volt kedves a telefonban, sőt úgy tűnt, hogy örült neki, hogy "megszabadult" tőlünk, nem lesz gondja egy kis külföldi gyerekkel......

Így hát törtük a fejünket, mit is csináljunk. Na jó, be kell vallanom, hogy tettem már intézkedéseket, csak úgy megoldás reménye nélkül nem mertem volna lemondani a dolgot. 

Azt tudtuk, hogy mamának ez az utolsó tanéve, mert nyugdíjba megy, szóval megkértük, hogy legyen ő a "Tagesmutterünk". Igen ám, de hiába utolsó tanév ide vagy oda, azért az év végét ki kellett várni. Egy héten múlt, de akkor is arra az egy hétre kellett valakit találni, akit szeret Beni, aki ráér, aki szereti Benit :) És itt jött a képbe Hajni :) Segített nekünk nagyon nagyon sokat :) Egy hétig pesztrálta Benit, ami tényleg nagyon jól jött nekünk. :))

Aztán pedig kaptunk 3 nap szabadságot, és száguldottunk "a Kecskemétre", hogy az állandó tagesmuttit elhozzuk :))

Azóta nagy a szerelem és egyetértés mama és unokája között (na, persze előtte is az volt). Később majd képekkel is illusztrálom :)

Feledésbe merülő szavak

Csak egy gyors szösszenet, mielőtt végleg elfelejtem:

csigibiga elhagyott minket, leváltotta a csigabiga.

Velünk van még viszont:

JÓKASZÁT, bár egyre gyakrabban jó éjszakát

MICIKACCÓ - micimackó

Ez az enyém!

Beni beszédfejlődése lenyűgöz. Egyik napról a másikra váltott. Egyik nap még lábad, vagy épp Beni lába, tehát egyes szám második vagy épp harmadik személy....másik nap meg már lábam..... persze korábban is javítgattam már, de tudtam, hogy meg kell érnie hozzá. Hát beérett a kis gyümölcs :)) Olyannyira, hogy nem csak az van, hogy 

"bejütöttem lábamat", vagy

"bejütöttem fejemet", hanem múltkor azt találta mondani egy tál eperre:

"Ez az enyém!" Na, itt én csak lestem.......De amikor ma azt mondta a fejére mutatva, hogy "ez az én fejem"....na, itt már végérvényesen bebizonyosodott, hogy a gyerekem egy újabb szakaszba lépett :))

Na persze azért vannak még kivételek, olyan, hogy "Beni csinálja!", és ez igen gyakran elhangzik a szájából.....eléggé idegesítő korszak.....

Ha kinyitom az ajtót, visítva jön, hogy "Beni kinyitjaaaaaaaaaaaa" (kár, hogy hangsúlyozni nem tudok írásban), vagy épen becsukni akarja ő. Olyankor jön, kinyitja a már becsukott ajtót, csak azért, hogy ő csukhassa be. Ő akar ki és begombolni, cipzározni, enni, szívószállal inni, egyszóval mindent mindent. Egyenlőre még csak "Beni csináljaaaaaaaaaaaaaaaa" felkiáltással, bocsánat felvisítással, de azt hiszem, csak idő kérdése, és eljön az a bizonyos "MAJD ÉN", amit valahol már hallottak páran :) Kedves szüleim,  utólagosan is elnézést kérek tőletek ezen korszakom hősies elviseléséért :)))))

1 hét együtt

Így a szezon vége felé szerencsére úgy alakult, hogy Ali kapott egy hét szabadságot! Végre tudott egy kicsit pihenni, meg egy kicsit többet lenni Benivel. Ki is használtuk az időt rendesen, szerencsére az égiek is kegyesek voltak hozzánk. Persze volt, hogy mi is tettünk róla, hogy jó idő legyen, mert elutaztunk Meránba! 25 fok volt, nap, nagyon jól éreztük magunkat! 

Egyik nap pedig Innsbruckban voltunk az állatkertben, igaz állatot nem sokat láttunk, de a hely gyönyörű, ráadásul kinéztem a neten, hogy van egy felvonó, ami elvisz az állatkerthez, így azzal mentünk, nagy élmény volt! Beninek is, nekünk is :))

És szánom - bánom, de sajnos fotókat nem tudok mutatni, mert nem vittük a gépet......tudom, tudom, csúnya dolog, hiszen azért vettük, hogy az ilyen eseményeket megörökítsük, de ez a gép nem éppen az a "kirándulásra magunkkal visszük, gyorsan előkapjuk" - fajta.......

Viszont egyik nap elmentünk Riedbe is a tóhoz, ott készült pár aranyos felvétel!