Csibészségek képekben

Kis drágaságom kedvenc helye mostanában a láda tetején van, egy a bibi, felmászni már nagyon jól tud, le viszont nem :)

Az angyalkát igazából én kaptam Évától karácsonyra, de Beninek szerelem volt első látásra :))

 

Apával AC/DC koncertet néznek/hallgatnak

Séta után kipirulva

És játék anya sapkájával

Most egyenlőre elégedjetek meg ennyivel :) Csináltunk nagyon aranyos videókat is, de sajnos valamiért a gépünk újratelepítése óta nem tudom lejátszani őket :( Igyekszünk majd orvosolni pontosabban orvosoltatni a problémát!

Lakást keresünk!!

Tudom, tudom, régen írtam már, de higgyétek el, nem olyan egyszerű emelett a kis ember mellett idejutni, és írni. Mikor meg lefekszik aludni, vannak más, jobb dolgok is, amik kikapcsolnak, mint a blog írás, de megpróbálom magam összeszedni :))

Most kicsit szomorú vagyok (de ne aggódjatok, nagyon nem engedem át magam az érzésnek :) ) , mert ha minden úgy alakul, ahogy elterveztük, Pankáék 2 nap múlva jönnének hozzánk látogatóba :((( Aki nem tudja a sztorit, annak gyorsan leírom, hogy amikor megérkeztünk, akkor rögtön aznap megkérdeztük, hogy ha valaki látogatóba jönne hozzánk, akkor a személyzeti szállóban lehetne-e lakni. Persze, természetesen, ez volt a válasz. Persze nem ingyen gondoltuk, de így meg is nyugodtunk, aztán január elején el kezdtük kérdezgetni, hogy mennyibe fog kerülni a szállás, mindig jött az elterelés, hogy még nem tudják, még meg kell kérdezni ezt meg azt, de hogy elvileg nem is lehetne. Aztán az lett a vége, hogy kinyögték, hogy nem jöhet ide senki. Amit nem értek, mert ha fizetnének érte, akkor miért ne jöhetne bárki. Másrészt meg, ha tényleg nem szabad, akkor miért nem lehetett ezt rögtön az elején megmondani??? Ugyanis, mikor megtudtam, hogy ide nem jöhetnek, akkor azonnal elkezdtem én is, meg Panka is (szegénynek ráment a szabadnapja :((( ) szállást keresni, de sajnos hiába áll egész Fiss csak hotelekből panziókból, kiadó szobás házakból, főszezonban lehetetlenség ennyivel az indulás előtt helyet találni. Ja, persze 1000-1500 euróért találtunk volna, dehát........

Aztán ebből kiindulva anyuéknak is elkezdtem keresgélni (ők márciusban jöttek volna), és már nekik sem találtam semmit!!!!!! Úgyhogy feldúlt voltam, szomorú, csalódott, mérges, nem is tudom mit írjak még...... Azóta már megnyugodtam, de ez a tehetetlenség elég idegesítő. Úgyhogy nagyon nagyon várjuk, hogy találjunk egy lakást, hogy bárki aki meg szeretne minket látogatni, annak tudjunk egy szobát biztosítani :)) 

Mindenki, aki él és mozog, rá van állítva a lakás keresére :)) Szerencsére vagy nem szerencsére, de itt mindenki ismer mindenkit, mindenhol dolgozik valakinek a valakije :)) Szóval reméljük, hogy előbb utóbb szerencsével járunk. Sabine (volt személyzeti főnök) már segített nekünk, volt egy lakás, amit az ő közvetítésével megnéztünk. A lakás még nem is lett volna rossz és ha Prutz-ban vagy Riedben van, akkor még azt mondom, hogy esetleg ok, bár kisebb, mint amit mi gondoltunk, viszont ahol van........hát az még csak nem is falu. A főútról kell felfelé menni a hegyre, és a harmadik kanyarnál jobbra. Ott van 3, azaz három ház, és abból az egyik. Itt még ha sétálni szeretnék menni Benivel, ahhoz is autóba kellene ülnünk. Szóval nagyon el lennék zárva a külvilágtól. Nem nekem/nekünk való.

De nem adjuk fel, keresünk!!! Jövő héten bemegyünk majd a városházára is, mert állítólag sok lakást ők adnak ki, vagyis rajtuk keresztül adják ki a tulajdonosok. Hátha ajánlanak majd valamit.

10 hónapos tudomány :)

Igazából teljesen butának érzem magam amiért ezt eddig nem írtam le, ezer bocsánat mindenkitől, főleg Benitől.....na sebaj, így hát innentől kezdve leírom, hogy mik azok a dolgok, amiket már meg tud csinálni, amiket szeret, amin nevet, stb.

Feláll, leül (mostmár nem esik el:) ).

Bútorok mellett kapaszkodva hihetetlen sebességgel közlekedik és közben még a huncutságra is van ideje :)

Kölesgolyót egyedül eszi, sőt már nekem is ad belőle :)

Egész sokáig eljátszik egyedül, néha odajön hozzám, megölelget, "ad egy puszit" (igazából olyan, mintha egy nagy darabot ki akarna harapni az arcomból, de én azért puszinak veszem :) ). Körbejárja az egész lakást, kipakol a szekrényből.

Abszolút kedvencek a telefonok, távirányítók és a zsinórok, kábelek.

Játékok közül az a jó, amelyiket zörgetni nyomkodni lehet ha még zenél is, hát az a csúcs :) De a legjobb a mamáéktól kapott karácsonyi ajándék, és a Lócitól kölcsönkapott zenélős, állathangokat és egyéb hangokat kiadó könyv.

Kukucsol, és nagyokat kacag közben :)

Integet; ha meghallja a NEM szót, rázza a fejét :)

Fürdésnél ha kérdezem tőle, hogy kiszáll-e, akkor nyújtja a kezét, és jön :)

Fogat mos :) Na jó, szóval inkább fogkefét rágcsál, de az is valami. De ha nyújtom felé a fogkefét, akkor nyitja a száját. De megmosni a fogát nem engedi, mert ráharap a fogkefére :)

Fürdetés előtt mindig pucérkodik egy kicsit, ilyenkor az első számú játék és érdekesség ami mindig kéznél van, az a fütyije :) Aztán az is rendszeres, hogy bepisil ilyenkor :) Ez azért érdekes, mert mikor kisebb volt, soha de soha nem pisilt be :)

2 napja csinálja, hogy a kádban meg akarja enni a habot, de nem úgy, hogy a kezébe veszi, hanem bele akarja tenni a fejét a vízbe, de fél is tőle kicsit, és olyan hangokat ad ki közben, mintha meg akarna fulladni......ijesztő és vicces egyben :) Szerintem neki is :)

Most hirtelen nem jut eszembe több dolog, de a holnapi nap folyamán jobban figyelek, és ha még valami kimaradt, akkor pótolom :)

Eszembe jutott még pár dolog:

Öltözésnél segít, beledugja a kezét a ruha ujjába.

Gitározik, énekel :)

Hisztizik, de elég keményen. Ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor dobálja magát, vagy ha épp álló helyzetben van akkor ugrál, és közben visít. Ezt pl azzal tudom kiváltani nála, ha nem engedem, hogy a mikrofont rágja. Igen mérges tud lenni akkor is, ha játék közben valami nem úgy sikerül ahogy szeretné.

Nyolc

Ez egy igen rövid bejegyzés lesz, de le kell írnom, mert elfelejtem :) Ma reggelre kibújt a nyolcadik fogacska!! Tehát 2011.01.18. piros betűs nap :) Jobb alsó ketteske ;)

Kisbabából nagyfiú :)

Sokan kérdeztétek már, hogy hogy alszik Beni. Megmondom őszintén kicsit babonából is féltem válaszolni erre a kérdésre, mert többször jártam már úgy, hogy jól aludt, elmeséltem, vagyis inkább eldicsekedtem vele, és erre "elromlott" :) Nagyon remélem, hogy ezúttal nem járok így :) 

Mikor kijöttünk, még együtt aludtunk. Itt ugye két szobánk van, az egyikben alszik ő, ott van még egy nagy ágy is, ott aludtam vele, ha éjjel felkel szopizni, rögtön kéznél legyek. Jól is működött a dolog, de sosem tudtam kialudni magam, mert vagy arra ébredtem fel, hogy szopizni akar, vagy arra, hogy fordult egyet és beütötte a fejét a rácsba. Aztán jött a hatalmas ötlet, hogy kiveszem a kiságyból, és a járókában fogom altatni, mert abban kényelmesebben elfér. (Még jó, hogy elhoztuk:) ) Úgyhogy átköltöztettem a járókába. A dátumot pontosan nem tudom, de még felébredt sokszor akkor, mikor én bementem a szobába aludni. Megpróbáltam akkor mellre tenni, de nem igazán szopizott, csak nyűglődött, és nagyon nehezen aludt vissza. Úgyhogy gondoltam megpróbálom, hogy nem vele alszom, hanem azzal, akivel amúgy is aludnom kéne, Alival :) Aztán január 4-re virradóra, mikor felriadtam a bébiőr recsegésére, miszerint Beni ébren van, meglepetten vettem tudomásul, hogy reggel 7 óra van!!! (Kint még sötét volt). Juhúúú, nagyon boldog voltam, bár annyira kipihentnek nem éreztem magam, de maga a tudat boldoggá tett :) És azóta ez minden este megismétlődik. Az én nagy fiamat leteszem aludni este 8 legkésőbb fél 9 körül, és a drágám alszik reggelig. Nem tudom, hogy minek köszönhető ez a változás, de boldoggá tesz :)

Azért nem tudom, mert több dolgon is változtattam. Az egyik, hogy átraktam a járókába, ahol több helye van. A másik, hogy nem megyek be hozzá, nem zavarom meg az alvását. A harmadik pedig, hogy rituálékat vezettem be elalvás előtt és ezzel megtanítottam egyedül elaludni. Bevallom emiatt nagyon nagyon büszke vagyok rá és magamra is :) 

Ez az egész úgy történt, hogy otthon meg itt is még a kezdetekben napközben is este is cicin aludt el...tudom, nem a legjobb, de boldog voltam, hogy alszik :) De mivel tudtam, hogy itt szombatonként dolgozni fogok, elég nehéz lett volna megoldani az altatást nélkülem, így hát kellett valami megoldás. Nem is gondoltam, hogy egy ilyen egyszerű dolog így megkönnyíti az életünket :) Igazából nagyon egyszerű volt a dolog, mert mikor láttam, hogy fáradt, akkor fogtam bevittem a szobába, ajtót becsuktuk, besötétítettünk, hálózsákot felvettük, elköszöntünk először a karácsonyfától, most már a pálmától, aztán be az ágyba Brúnó macihoz. Előtte persze megpuszilgatom, szép álmokat, könnyű elalvást kívánok neki :) Hát nem mondom, az elején volt sírás rendesen. De érdekes módon az esti elalvás 1 hét után abszolút sírás nélkül ment és megy. Az esti rítus annyiban különbözik, hogy este szopizik, aztán még könyvet nézegetünk, illetve ő szeretné megenni :) Aztán elbúcsúzunk az előbb felsorolt dolgoktól, a konnektorba be van dugva egy kis jelzőfény, aztán villany lekapcs, én kijövök, ő meg még beszélget kicsit Brúnóval, elmeséli neki a napját, aztán kb 10 percen belül alszik :) És mindezt a tevékenységét reggelig folytatja :) Mostmár a napközbeni alvásoknál is egyre kevesebbszer sír. Ha fárad, elalszik :) Az én NAGY FIAM :) 

Ja, persze ebből az is következik, hogy napközben nem szopik már, csak reggel meg este. De azt is inkább csak kedvtelésből szerintem. Túl sok tejem nem lehet már, bár néha meglepően sokáig szív, nyel, szív, nyel :)

Úgyhogy, ha hazamegyünk, reszkessetek nagyszülők :) Lehet babysittingelni :) Mi meg majd Alival csavargunk ;) 

Életképek

Teszek még fel fotókat, mivel az új iwiwet nem szeretem, facebookon meg nincs fent mindenki, úgyhogy tessék csemegézni :)

Rosszaság, csibész :)

A tegnapi nap Benike nagyon formában volt, tényleg rosszaság, csibész. Bár ha úgy veszem, az én hibámból..... Elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, hogy gyanús ha nagy a csend :) És nem arra gondolunk, hogy biztos elaludt, hanem futás megnézni, vagy inkább odalopakodni, hogy mit csinál :) Hátha le lehet fotózni :) Nos, az első akciót sikerült. Hogy mi történt? Az éjjeliszekrénynél matatott a drága, egyik kedvenc helye, olyan kincsek vannak ott, mint telefontöltő, orrszívó-porszívó, bébiőr, és ezúttal......egy doboz nívea.....és igen, le tudta szedni a tetejét.....az eredmény, íme:

Nem sokkal a romok eltakarítása után, ami nem volt egyszerű a nívea zsírosságát tekintve, megint csak nagy volt a csend. A helyszín ugyanaz az éjjeliszekrény. További szereplők pedig a kávésbögrém az alján egy kis kávéval. Ami az ágyon, a földön, Beni ruháján, haján és szájában kötött ki :) Hát erről nem készült fotó, mert így is minden kávés lett, hát még ha nekiállok fényképezni.....úgyhogy ezt a fantáziátokra bízom ;)

Munka

Ennek az ideje is elérkezett. Mármint persze számomra. Vasárnap (01.02.) volt az első munkanapom. Eredetileg úgy gondoltam, hogy csak délig maradok. Éva vigyázott Benire. Reméltem, hogy nem lesz semmi gond, de miért lenne :) 

Reggel 8ra mentem, még megszoptattam Benit, aztán átadtam a pótnagyinak. Kicsit fájt a szívem otthagyni, de tudtam, hogy jó kezekben lesz, meg már vágytam is arra, hogy emberek közé menjek. Mikor beértem a mosókonyhára olyan érzésem volt, mintha el sem mentem volna, lehet furán hangzik, de otthon éreztem magam :) A szobalányok között volt egy - két új arc, de a "nagyját" már ismertem. Ők is örültek nekem. Rögtön be is kapcsoltam a vasalógépet, hiszen rengeteg vasalnivaló várt rám. Nem is tudom hány kosár ágyneműt, asztalterítőt vasaltam ki, közben válogattam a beérkezett szennyest, mosógépeket tömtem meg és indítottam el, és smseket írtam Évának, hogy mi a helyzet velük. Mivel mindig azt írta, hogy minden rendben, ezért tényleg nem aggódtam, és úgy gondoltam, na akkor maradok még egy kicsit, segítek még. Na ebből a még egy kicsiből végül az lett, hogy 4 órakor jöttem el. Az első munkanapon jól belehúztam. És egész nap álltam ugye a vasalógép előtt. 8 órát! Mikor hazaértem, alig éltem. Annyira fájt mindenem, hogy alig vártam, hogy fürdetési idő legyen, aztán fekvés Beninek, hogy én is kicsit pihenhessek. De ennek ellenére olyan jó volt, hogy miután kettesben maradtunk, leültem hozzá a földre játszani, egyfolytában mászott rám, meg ölelgetett, mint akinek hiányoztam :) Nekem is hiányzott! De jó volt egy kicsit mást csinálni, máshol lenni, felnőttekkel beszélgetni. Németül ráadásul! Nem tudom a következő munkanap mikor lesz, de ilyen sokat úgy sem tudok maradni, főleg ha szombaton megyek, mert akkor Ali 3ra megy dolgozni, szóval legkésőbb 2re itthon kell lennem. De úgy gondolom, akkor is tudok eleget segíteni, legalább nem is fáradok el annyira :)

Szilveszter

A rokonok és barátok nyomására ismét billentyűzetet ragadok :) Semmiféle buliról nem fog szólni ez a bejegyzés, hiszen kis drágámat nem hagytam itthon egyedül. De nem szomorkodtam egyáltalán, hiszen volt "társaságom", de erről majd később.

Alinak dolgoznia kellett az év utolsó estéjén is, így hát Benivel ketten maradtunk. Kicsit szomorú voltam mikor Ali elindult, hogy már csak jövőre találkozunk, ráadásul mondta, hogy nem fog felhívni sem éjfélkor, mert úgyis túlterheltek lesznek a vonalak, meg amúgy is dolgozik. Amíg Beni ébren volt, nem is volt gond, mert eszembe sem jutott, hogy szilveszter van. Viszont mikor lefektettem, utána néztem a tv-t, vagyis hallgattam, mindenhol készültek az év lezárására...na akkor kezdtem kicsit befordulni. DE akor most jön az, hogy miért nem voltam magányos. Szóval sokan tudjátok, hogy van egy fórum, ahol kisgyerekesekkel, kismamákkal beszélgetünk, jó kis csapat jött össze! És ugye aznap este is felkukkantottam, hátha van valaki még "vonalban" rajtam kívül. És volt! Így hát úgy elbeszélgettük az időt, hogy majdnem az éjfélről is lemaradtam :) Igaz csak virtuálisan, de koccintottunk is (mondjuk én persze igaziból is ittam egy pohár pezsgőt ;) ). Szóval ezúton is köszi mégegyszer lányok, hogy nem hagytatok egyedül szomorkodni!

A petárdázást, tüzijátékozást elég hamar elkezdték, kicsit aggódtam is, hogy Beni felébred, de szerencsére hiába volt a nagy durrogás, nyugodtan aludt tovább. Én is kimentem az erkélyre, naívan tüzijátékot nézni.......hát, nagyon klassz ez az új személyzeti szálló, de nem erre. Ugyanis először is nem a falu felé néz az ablakunk, másodszor pedig a tető annyira nagy, hogy felfelé egyáltalán nem láttam....csak villogást láttam, meg a durranásokat hallottam....az egyik szemben lévő hegyről lőttek fel gondolom egy tanyáról pár szép rakétát, de ennyi. Úgyhogy inkább bementem a meleg szobába, mert semmi értelme nem volt a fagyoskodásnak.

Ahogy beléptem a szobába, megcsörrent a telefon....Ali hívott mégis, elkérte a főpincér telefonját, hogy boldog új évet kívánjon ;) Nagyon nagyon jól esett, jól kezdődött az év :)

BOLDOG ÚJ ÉVET!!