Buli második felvonás

Na igen, gondoltuk nem kell ahhoz elmenni otthonról, hogy jól érezzük magunkat! Illetve csak kicsit .) Joéknál voltunk, dehát, ott úgyis otthon érezzük magunkat! Igaz, csak egy "sima" sült oldalasos-vöröskáposztás-krumplipürés-borozgatós estének indult, de lám lám, mi lett belőle :))) A gyerekek nyomták a legjobban, persze tombolt a guns és az ac/dc .)) Andris valami fantasztikus volt, kár, hogy videó nem készült :( De talán a képek is visszaadják a hangulatot :))

AMSTEL - bocsiii: kilele music cafe :))))

Hazafelé menet még az autóban beszélgettünk Alival, hogy bizony azért jó lenne valamikor otthonlétünk alatt lemenni a kilelébe....persze ezt mindig eltervezzük, de sosem jön össze valahogy. Így gyorsan eldöntöttük, hogy akkor legyen a legelső szombat! Ramonának gyorsan ment az sms, hogy mit szólnának egy spontán szombati bulihoz? Naná, hogy kitörő lelkesedéssel fogadták az ötletet :) "Nagy nehezen" rábírtuk még Joet és Editet, és Karcsit, hogy tartsanak velünk, jó kis este volt :)))))

Tudom, a képeken mindenki csak pózol, de tényleg táncoltunk ám, és jól éreztük magunkat!!!!!

Mamánál és Papánál

Otthon időnk nagy részét mamánál és papánál töltöttük. Beni jól érezte magát, rögtön felfedezett mindent, a legkényelmesebb helyeket a házban:

a legmókásabb dolgokat, amivel játszani lehet:

a legkényelmesebb fotelt:

Viszlát "kán", hello "szegede" !

Megint lazárult egy korszak, "kán" örökre itt hagyott minket......:)) Hogy miről beszélek?? Semmi tragédia, nyugi :)) Csak Beni valamilyen rejtélyes oknál fogva a szemüvegre mindig azt mondta, hogy "kán". Nem tudtuk neki megmagyarázni, hogy az szemüveg, még azt is hamarabb mondta, hogy Brille, de a szemüveg szó semmi esetre sem hagyta el a száját :) Mindig csak "kán", meg a mama kanja :)))

Míg egyik nap, arra lettem figyelmes, hogy azt mondta a kisfiam, mikor fürdéshez készülődtünk, hogy "anya! leveszed szegedeged!" Azaz, anya, vedd le a szegedeged, akarom mondani, szemüveged. Teljesen elképedtem, rá is kérdeztem, hogy a "kán"-t? Erre ő: neeeem, szegedeged!!!!. 

Hát így történt :) Észrevétlenül.....eltűnt az életünkből.

Újra Magyarország

Ismét elérkezett a nyári szezon vége, így hát útnak indult kis családunk. Szezon vége után igaz még egy hét pihenőt adtunk magunknak kis fészkünkben, meg elterveztük, hogy a nappalit és Beni szobáját megcseréljük, hogy nyugodtabban tudjon aludni nappal is, ne ébredjen fel a szomszédok tv-zésére, vagy Emilie sikítására. Miután az akció Gudrun segítségével megtörtént - ő vigyázott egy délelőttöt Benire - nyugodtan hagyhattunk itt mindent.

Két éjszakát hazafelé Sopronban aludtunk Tomiéknál. Ez nagyon nagyon jó, mert csak hosszú az a 900 km.....így legalább Beninek is könnyebb, meg Alinak is, hogy két részletben megyünk. 

Otthon szinte mindenkivel sikerült találkoznunk, de persze pihenésből nem nagyon jutott ki nekünk....

Egy átlagos nap Benivel

Na jó, ez a cím csak vicc, mert nem teljesen így néz ki egy átlagos nap, de ma valahogy minden rosszat sikerült egy napba besűríteni...és még nincs vége....:)))

Ott kezdődött, hogy bepakoltam a mosógépet, beleraktam kis kupakban a folyékony mosószert, becsuktam az ajtót (elővigyázatosságból...), és körbeszaladtam a lakásban, hogy van-e még valami, amit berakhatok tisztulni. Mire kb 2 perces rohanásomból visszatértem, Beni "ügyesen" kipakolta a ruhákat a gépből, és a mosószerben pacsált.....hát mit mondjak, eléggé bedühödtem, elmagyaráztam neki, hogy ezt nem szabad, meg hoyg ezek a ruhák koszosak, ki kell őket mosni. Na, akkor persze a gombokat kezdte el csavargatni, úgyhogy bepipultam, és kinéztem egy büntetősarkot, odaraktam. Mondtam neki, nem jöhet ki, másfél éves, másfél perc. Na, persze százszor kijött, százszor visszaraktam, aztán ott maradt. Örültem, milyen ügyes vagyok :)

Főztem az ebédet, közben eszembe jutott, megnézem, hogy áll a mosógép......centrifuga előtt voltunk még.....ahogy beléptem a fürdőbe, a csurom vizes ruhák a földön hevertek, kirángatva a mosógépből.......még jobban eldurrant az agyam, kissé meglepődött gyermekemet beállítottam a sarokba, persze előzetes magyarázat után, hogy ilyet nem szabad csinálni. Ruhák vissza, centrifuga elindít.

Közben az ipari mennyiségű galuskával voltam elfoglalva, mikor elkezdett jajjgatni Beni. A hang a szobájából jött, na, mondom, mi történt már megint. Benéztem, hát a nagy szekrényének a két ajtaja közé be volt szorulva az ujja.....no comment. Kiszabadítottam, abban a reményben, hogy hátha így megtanulja, hogy nem nyitogatjuk ki a szekrényajtót, és nem pakoljuk ki a ruhákat. Visszatértem a galuskáimhoz, de még nem forrt a víz, gondoltam megnézem a mosógépet......szerintem kitaláljátok......igen, a frissen mosott ruhák kint a földön........na, akkor már kiabáltam: BENIIIIIIIIIIIIIIIIIII, MIT CSINÁLTÁL MÁR MEGINT???? HÁNYSZOR MONDTAM, HOGY NE PAKOLD KI A MOSÓGÉPET, CSAK HA ANYA OTT VAN, ÉS MEGENGEDI NEKED???? AZONNAL MÉSZ MEGINT A BÜNTETŐ SAROKBA.

És, lássatok csodát, az én "rossz" gyerekem, fogta magát, és beállt a sarokba :))) Sőt, még meg is tapsolta magát, hogy milyen ügyes :))) Ott is maradt másfél percig, amíg meg nem engedtem neki, hogy kijöjjön.    

Kiteregettem, utána még mindig az ebéddel szórakoztam, amikor felcsendült az ismerős aúúúúúúúúú a szobájából.....na, mondom ez nem igaz, mi van már megint???? Megint odacsukta az ujját?? De akkor  olyan látvány fogadott, hogy úgy el kezdtem nevetni, hogy nem tudtam sajnálni szegény gyereket, csak nevettem, ő meg aúúzott, én meg mondtam neki, hogy bocsi, de én most elrohanok a fényképezőgépért, és megörökítelek :))))))

Úgyhogy íme:

Ezt gondolom mindenki lencsevégre kapta volna :))) 

Aztán, hogy nyugtom legyen, elindultunk boltba, vagyis bocsánat bóbba :) Hazafelé persze sétálni akart, de ilyenkor egyedül akar, nem kézenfogva. És volt egy lépcső, amire feltétlenül fel kellett mászni.  És ha már fent volt, sikeresen legurult róla.....úgyhogy most a feje jobb oldalán egy púp ékeskedik a mai nap emlékére. 

Most hallom, hogy felébredt, vége a nyugalomnak, kíváncsi vagyok, mit tartogat még a délután :)))

Avaja - Emilie

Sokaknak meséltem már Emilieről, a szomszéd kislányról. Beni Avajának hívja....ez talán már a barátkozás jele? :)) Gondoltam ez a kapcsolat külön bejegyzést igényel :) Nem lehet csak úgy pár mondatba besűríteni :)

Először pár szót akkor Emiliről. Pont fél évvel idősebb Beninél, nagyon kedves, aranyos kislány......és itt jön az, hogy DE.......szóval kicsit hirtelen, vehemens, gyors, hangos.....szóval pont Beni ellentéte. Voltak is konfliktusok az elején, most sem zökkenőmentesek a napjaink, de sokkal jobb a helyzet. 

Volt egy időszak, amikor Beni ha meglátta Emilie-t, pánikba esett, szaladt hozzám, és kb a nadrágommal együtt a bőrömet marta, h azonnal vegyem fel, és menekítsem ki Emilie "karmai" közül. De ezt aztán lehet szó szerint venni, amint nyílt az ajtó, és Emilie mondjuk beviharzott hozzánk, Beni jajj felkiáltással szaladt hozzám :))) Hiába találkoztak minden nap, az megismétlődött :)))

Nem is tudom mennyi időnek kellett ahhoz eltelni, hogy mikor Beni meglátja őt, akkor végre mosolyog, és a félelem legkisebb jele nélkül tovább folytatja a játékot, vagy odamegy, sőt! mint aki otthon van, bemegy Emilie szobájába (ahogy nyílik az ajtó), és birtokba veszi a játékait. Úgyhogy itt tartunk :) Sikerült, megszerette Emiliet :))) Végre :))) Persze vannak kisebb nagyobb súrlódások, összezörrenések, visítások....na de, azt hiszem, ez még belefér :) Amúgy Emilie sem mindig egyszerű eset, hisztizni ő is szokott, de még hogy :) Na de, ez legyen a legnagyobb baj, a lényeg, hogy béke van :)))

Valahol itt kezdődött a barátság......

Először a szeme sarkából figyelte.....

.....mit csinál ez a lány a szőnyegemen, a játékaimmal??

Voltak még súrlódások.....

Mostanában viszont szerencsére nagy az összhang :))
Együtt játszanak:

Együtt esznek

Együtt pancsiznak

Együtt kirándulnak

Szótár Benihez

Hát ide is eljutottunk! Beszél! Méghozzá nem is keveset :) Hozzátenném, hogy nem mindent értünk, de sebaj :)) Viszont az érthető, vagy kevésbé érthető, de kibogozható szavakat leírom, mert kár lenne elfelejteni :))

MIIIIIIIIIIIII - ez egy nagyon általános szó :)) miiii minden cica, plussz minden ami állat, ami puha, vagy kellemes érintésű (pl pulcsi, vagy a hajam, vagy a szőnyeg...szóval nagyon sok jelentése van :))

BÓÓZÓÓ - borsó

KUKUCICI - kukorica

BANYÁ - banán

SSŐZŐ - szőlő

TEJCSI - tejcsi :)

PANCSICSI - pancsizni

AAMA - alma

TÁNYÉ - tányér

INNI - inni (bármilyen meglepő is :) )

HEISS - forró  - és igen, itt az első német szó is! Amit tökéletetsen alkalmaz!!!! Illetve, bocsi, ez a második, mert az első, az a

NEIN - nem 

VAÚ - kutya

KKÁ KKÁ - hát, szép lenne, ha csak a varjú lenne, de egyenlőre ami repül, legyen az madár, légy, vagy akár repülő :))

TI - Tino, a szomszéd

AVAJA - Emilie, a szomszéd kislány

NÉNI

BÁCSI

AUTN - autó

KOCSI - ezt a babakocsira mondja, és számomra ma derült ki, h újabb szóval bővült a szókincse :))

ÉVA - hétfőn meglátogatott minket Éva, azóta ezt is tudja

VÍZ

VÁJJÁ - várjál....ezzel is ma szembesültem, mikor megállt a lépcső tetején, és mondta, h vájjá :)))) Mert én szoktam neki mondani, hogy egyedül ne induljon el :))

PÚCCSI - pulcsi :))

ÉPÍTYI - építeni

CSÜCSÜ - csücsül/ni

KUKU - kukucs :))

Igazi férfi

Rá kellett jönnöm, az én kicsi fiamból igazi férfi lett :)) Ugyanis, ha böfög és/vagy pukizik, akkor a szája elé teszi a kezét és hangosan elkezd röhögni :)) Hát most mondjátok meg, miből lesz a cserebogár?? :))))))))

Plüsstenger

A helyzet a következő....mostanában Benikének alvótársai vannak...napról napra egyre több. Eddig ketten voltak, Breki a béka, és Brúnó a medve. Különösebben nem ragaszkodott hozzájuk, mert amikor hazamentünk, és én megriadva vettem észre, hogy nincsenek velünk, őt az egész mit sem érdekelte, simán elaludt nélkülük is. Na de most.....kezdődött azzal, hogy a Bettiéktől kapott bárányos hátizsákot bevette magához (ugyanis az ágyból elérhető távolságban volt), és beeee felkiáltással ölelgette. Valamelyik nap a Klári néniéktől kapott lovacskát találta meg délelőtt, és szorongatva vitte magával a déli alváshoz. Majd vau vau repült a Julika néniéktől kapott kutya is, míg ma este "csi", azaz az óriás méretű Laurentius-csillag is végérvényesen az ágyában landolt ("tejcsi" ivás közben már ölelgette, és el sem engedte onnantól)......ja, és mérete miatt majdnem megfeledkeztem róla, de még valahol a nagy rengetegben ott lapul a Juditkától kapott macska-rongybaba is. Szóval ezek után jogosan kérdezhetitek, hogy hol alszik Beni? A választ nem tudom, nagyon szeretném egyszer meglesni, de sajnos ha kinyitnám a szobája ajtaját, egyből felpattanna, úgyhogy nem kockáztatom meg :)) De ezúton kérek mindenkit, hogy ne ajándékozzon az én kicsi fiamnak plüsst, mert egyenlőre nem áll szándékunkban nagyobb ágyat venni :))))))

Joék

Sajnos már ez is elmúlt :(( De nagy nagy örömünkre, itt volt a másik családunk is :)) Joe, Edit, meg a két gézengúz :)) Jó volt velük, kirándulgattunk, meg főleg ettünk :)) Sok csülköt, meg csirkepörköltet :))) De hát így van ez, ha barátok együtt vannak :)) Készült sok kép is, ezeket megnézhetitek itt és itt :) 

Voltunk fent a Möseralm gyerekparadicsomában, és ezúton is bocsi Joci, hogy nem tudtál bobozni, majd legközelebb ;) (Úgy látszik ez egy ilyen nyár :), ugye Ádám sem tudott) De a fő szenzáció az a tó volt a jéghideg vizével :)) De ez a fiúknak nem számított, simán pancsoltak benne. Benit kivéve :) 

Azt sajnálom, hogy Ali kevés időt tudott itthon lenni, meg hogy szegény Joe lebetegedett a nyaralás végére :( 

Viszont, az ajtónk nyitva áll, gyertek újra, akár télen is, síelni :)) Várunk benneteket!

Nyaral a család

Félreértés ne essék, nem mi nyaraltunk, hanem a családunk! Ugyanis mi voltunk a vendéglátók, a találkozási csomópont! Nagyon nagyon készültünk, vártuk őket, és minden nagyon jó volt, fantasztikusan éreztük magunkat, sokat voltunk együtt...egy hiba volt, hogy gyorsan elszaladt az idő :((

Viszont a család rengeteg fotót készített nagy örömünkre, mert bevallom a hétköznapokban ritkásan kapjuk elő a gépet.......

Szóval akkor részletesebben! 

Az úgy kezdődött, hogy először anyu érkezett hozzánk, július 18-án vonattal. Bécstől jött, így nem volt olyan hosszú az út, viszont annál gyönyörűbb. Mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, ahogy Beni meglátta, egyből olvadó hangon mondta: MAMAA. Nem gondoltuk volna, hogy így egyből tudja kivel is van dolga, de ezek szerint van értelme a sok webcamerás skype-olásnak :)))

Reggeli mese mamával :)

Persze sétánál mindig az ellenkező irányba megy......

De, arra is megvan a megoldás :))))

A hinta ("tta") még mindig csúcsélmény és főkedvenc :)

23-án délután megérkeztek Pankáék is, Juditkával együtt, ő még előtte Berlinben töltött velük néhány napot. Aztán indulhatott a közös program. Szerintem sok mindent láttak, sok helyen voltunk, elég aktívan töltöttük a napokat :))) Mindenki volt külön külön is, de legtöbbet persze együtt, hiszen olyan ritkán van ilyen alkalom.

Benikére nagy hatással volt Ádám, akit azóta is emleget ("Ájá")

Persze Pankával is jól kijöttek :)

Sok sok minden történt, jókat beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk. Itt tudjátok megnézni a képeket, kicsit sok, de nem baj, én nagyon örülök, hogy ennyi kép készült :)))) Úgyhogy jó nézegetést mindenkinek!!!!

Ja, még annyit, hogy voltunk Innsbruckban, ott találkoztunk egy magyar festőművésszel, ő ajánlotta, hogy menjünk el Hall-ba, nagyon nagyon érdemes volt!

Egyik nap pedig Meranban voltunk, Süd Tirolban, tehát már olasz fennhatóság alatt. Az egy kicsit hosszúra sikeredett nap volt, Benikém kicsit megsínylette szegény :( Túl sok volt a látnivaló, az inger, a történés, az ember...stb stb. És nem tudott elaludni a babakocsiban, már nagyon fáradt volt, aztán átlendült a holtponton, és újból felélénkült. Gondoltam majd hazafelé a kocsiban alszik, de egyfolytában csak enni akart.....pedig mi mindent elkövettünk. Altatódalt énekeltünk, nem beszéltünk hozzá, úgy csináltunk mintha aludnánk....de ő csak nem. Aztán végül nagyon nehezen a rescheni tónál csak elszenderedett, de így csak kb 20 percet tudott volna aludni, ha kihasználja az időt hazáig, de negyed óra múlva sírva felriadt. Nagy nehezen megvigasztaltam, hazaértünk, itthon már semmi baja nem volt. Viszont még aznapra egy búcsúvacsi volt megbeszélve a Rauthofban. De anyu látta, hogy mi a helyzet, és bevállalta, hogy otthon marad Benivel, lefekteti, vigyáz rá. Úgyhogy mi többiek elmentünk vacsizni, de közben sűrűn emlegettük az otthon maradottakat és szegény dolgozókat :) Még az egészségükre is ittunk!

De szegény Benikém nyugodalmas jó éjszakája a lefekvéssel még nem volt meg, ugyanis később többször is nagyon keservesen felsírt.....gondolom az, hogy nem aludt, meg a sok élmény mind kavargott benne. Végül anyuval ott gubbasztottunk az ágya mellett, és néztük ahogy a kis drága elalszik. A fejét sem tudta már felemelni olyan fáradt volt, de azért ránk mosolygott, mintha csak azt mondta volna, köszi, hogy itt maradtok velem míg elalszom!

Aztán Pankáék 30-án szombaton hazamentek, Juditka is vonatra ült. Így kevesebben maradtunk, ja, azt majdnem kihagytam, hogy közben csütörtökön apa is befutott. Ebben a pár napban már délelőttre és délutánra, Beni alvása utánra időzítettük a programjainkat. De így is voltunk Landeckben, Ladisban és Serfausban, sőt apa még a Schönjoch tetejéről is legyalogolt!!!

Végül szerdán, augusztus 3-án sajnos anyuék is elindultak haza....itt maradtunk megint hármacskán.....kong a lakás az ürességtől......

Egy dolog még sajnos kimaradt, nem tudtunk elmenni bobozni, utazni a Fisser Flitzerrel, Ádám nagy bánatára :( De legalább van miért jönni legközelebb is :) persze rajtunk kívül :) Bár azt hiszem egy sítúrát már talán elkezdtek szervezni a fiatalok :)

És most íme, nézzétek a képeket, ha van hozzá türelmetek :)))   nyaral a család

16 hónapos tudomány

Ha mondom, hogy menjünk aludni, vagy fürödni vagy kezet mosni, akkor elindul a szobája vagy a fürdőszobája felé.

Szomszéd Emilie-vel nem jönnek ki túl jól, Beni gyakorlatilag pánikol.....na igen, Emilie kicsit más vérmérsékletű....hirtelen, hangos, gyors.....pont Beni ellentéte, na meg fél évvel idősebb is.

Egyedül iszik az üvegéből! Végre :) És egyedül ki is tudja locsolni :) A varázsitatóból.....

Ha fogom az egyik kezét, akkor ügyesen megy le és föl a lépcsőn.

Testrészeit megmutatja.

Vissza a civilizációba :)

Hát végre sikerült! Átköltöztünk, belaktuk a helyet :) Még lenne mit csinálni, de ahhoz hogy rendesen el tudjunk pakolni vennünk kellene még egy két szekrényt....ez még kicsit várat magára. Kornél meghozta a maradék cuccainkat is, úgyhogy megint vannak dobozok, amit kerülgetni kell, de egyszer majd csak rend lesz :)) A lényeg, hogy jól érezzük magunkat az új otthonunkban :)

Na és amit a cím takar, végre van tv-nk, internetünk, telefonunk :)) Igaz, érdekes, hogy mióta van tv, én még be sem kapcsoltam. A lakás központi helye a konyha, és itt is jól elvagyok, nem is kell tv :) Meg is állapítottuk Alival, hogy nem is hiányzott, mert sokkal többet beszélgettünk esténként. Na de persze azt nem akarom, hogy nektek információhiányban kelljen élnetek, úgyhogy hajrá a blogfrissítésért!! A netnek nagyon örülünk :)) Én pedig igyekezni fogok bepótolni a lemaradást.

Nagyon okos :)

Csak hogy megmaradjon:  ma egészen elámultam, hogy milyen okos nagyfiam van :)) Hallottam, hogy nagyon erőlködik a drágám, aztán szóvá is tette, hogy : kaka. Ott volt mellette a hátizsák, ami aznap velünk volt, benne a pelenkázócuccokkal. Kivette az alátétet, és kb negyed órájába került,(ugyanis hasra feküdt és nem tudott megfordulni, mert csúszott az alátét) de ráfeküdt, jelezvén, anya tegyél már tisztába!!!! Hát teljesen elolvadtam :) Pedig nem szereti a pelenkázást :)

A zene az lételem :)

Csak gyorsan két videó, hogy lássátok kis drágánk tánctudományát :) Lehet tőle tanulni kérem szépen :))))

A fantasztikus lábmozgásra külön felhívnám a figyelmet :))

15 hónapos tudomány

Hmm...igen, tudom, a 14 hónapos kimaradt....nem is részletezem miért :)) 

Szóval:

- kapaszkodó nélkül is fel tud állni, le tud guggolni

- jár egyedül :) nagyon ügyesen :)

- felmászik az ágyra

- szókincse: apa, anya, papn (cipő, zokni), áváává (minden elektromos cucc, távirányító, telefon, hősugárzó, stb stb.), kan (kanél, vila, kés :) ), ajjaj, hamm

- hoz egy könyvet pl, beleül az ölembe, és meg kell nézegetni, persze az ő tempójában :))de ahogy betolat az ölembe, az zabálnivaló

- sikítozik :))

- ha elesik, hajjajjajj

- ha valami nem sikerül neki, cicceg!!! :))

- minden állat mimi :))) de főleg a macska :)

- minden, aminek kereke van brrrrrrrrrr

- nagyon okos :))) felszólításokat, egyszerű utasításokat megért, pl. hozd ide ezt, tedd oda azt

- nagyon hisztis :))) ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor sikít, de nagyon, vagy ha a kezemben van, akkor le akar ugrani

- új szenzáció a villa (szintén kan :) ), megpróbálja a falatokat felszúrni, de ha én felszúrom, akkor leszedi, és úgy eszi meg :)

- ja, mondja azt is, hogy kaka :) és mutogat a pelenkájára , és mostanában azt veszem észre, hogy akkor mondja, ha tényleg kaka van benne!!

- építőkockákat egymásra rakja, szétszedi

- gyakran hoz ruhadarabokat, és azt bizony fel kell venni, mármint rá kell adni , pl kesztyű, sál, mellény :) és ha le akarom venni, akkor megint csak visítás és hiszti :)))

- puszit dob :)

Most nagyjából ennyi jutott eszembe. De pótolom, ha még valami eszembe jut.

Új otthonunk

Nagyon nagyon vártuk már, hogy itt legyünk, csak a festés van hátra, és végre költözhetünk! Nem mintha a személyzeti szállón olyan rossz dolgunk lenne, de akkor is. Szóval izgatottak voltunk. Az első napokat Ali festéssel töltötte, szerencsére nem egyedül, hanem a főnöke Beni, meg a régi konyhafőnök Matthias segítettek neki. Amikor megjöttünk, a laminált padló már le volt rakva, csak a szegélyeket kellett még kiszabni, felrakni, azt pedig egy másik kollegájával, Olival csinálták. Hiányzott még egy - két dolog, így el kellett utaznunk Imstbe vásárolni. Ott van a Möbelix, ahonnan megrendeltük a konyhabútort. Ha már épp arra jártunk, mondtam Alinak, hogy szaladjon be, kérdezze meg, hogy mikorra várható a konyha? Ali bement.....de kijönni nem jött...telt múlt az idő....már kezdtem ideges lenni, mi tart ilyen sokáig. Aztán amikor végre fél óra elteltével felbukkant és azzal kezdte kérek-e egy unicumot.......hát....semmi jóra nem gondoltam. Kiderült ugyanis, hogy mi megrendeltük ugye a konyhát április végén, azt mondták, mivel nem sarokban lesz, mint ahogy a kiállított, hanem egyenes, ezért le kell külön gyártatni, hat hét. Mondtuk nem baj, hiszen úgyis június elején jövünk vissza, addigra pont kész lesz, még örültünk is. Csak az az apróság kimaradt a gondolatainkból, hogy a cég mielőtt elkezdte volna legyártani a bútort, még egyszer - hozzáteszem nagyon okosan - kiment a helyszínre, hogy lemérjen mindent, nehogy legyártás után derüljön ki, hogy valami nem illik a helyére. Mivel mi nem voltunk itt, a tulaj meg nem ért rá, így csak május végén tudtak jönni mérni, és így onnantól indult a hat hét.....tehát a konyhabútor július elejére lesz kész.....reméljük! Hát mit ne mondjak, eléggé csalódottak voltunk :(( Annyi előnye van a dolognak, hogy addig, míg a konyha elkészül, el tudunk rendezkedni. Tegnap is lent voltunk, Ali és Norbi majdnem az összes szekrényt összeszerelte, én közben pakolásztam, Beni még inkább :)) Viszont a kis drága felavatta a leendő szobáját, ugyanis levittük az ágyát, és délután ott aludt :) Úgyhogy lassan, de biztosan haladunk!

És akkor, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, itt vannak a képek, a várva vártak: lakás

Ausztriába költözünk!

Elérkezett ez a pillanat is....költözünk! Egyik országból a másikba. Bútorostól........na igen. Ezt jól kitaláltuk. Visszük a bútorainkat otthonról. Persze, de hogy? Több variáció is volt, de végül maradt az elsőre kigondolt. Csak egy kicsit megkavartuk, tőlünk megszokott módon :)) 

Először gondoltuk, hogy van ugye egy ismerősünk, Kornél, akinek van egy Sprintere, amibe jó sok minden belefér. Ali úgy akarta, hogy kimennek ketten előre, meg a cuccok, aztán hazajönnek, majd következő héten megyünk együtt, Kiát is jól megpakolva. Aztán ez az ötlet mégis elvetődött. Akkor kitalálta, hogy kikölcsönöz egy nagy utánfutót, azzal kimegy, aztán mikor már elhozta, rájött, hogy ez nem lesz jó, mert csak 90-nel lehet menni vele....meg amúgy is kicsi....el akarta cserélni egy autóra, de az is kicsi lett volna....így maradt az első gondolat, Kornél autója. Ja, és azért akart egy héttel korábban kimenni, mert most itt jelentkezett be munkanélkülire, és úgy volt, hogy valamikor jönnie kell, meg kell jelennie, részt venni egy előadáson. De végül nem kellett, szerencsére, mert így nem kellett kétszer jönni. A dolognak csak annyi a szépséghibája, hogy a cuccainknak a felét otthon kellett hagyni :) Ugyanis a Sprinternek meg volt határozva, hogy mennyire lehet megpakolva, és a szekrények ugye nehezek voltak, a Kia meg annyira tele volt, hogy több nem fért. Így hát A legszükségesebbeket hoztuk csak, viszont Kornélnak majd lesz még egy útja hozzánk :)))

Magyarország 4 hét

4 hét.....soknak tűnik? Ahogy vesszük. Jelenleg, hogy épp a konyhabútorunkra várunk, igen, nagyon is! De erről majd később. Viszont otthon arra, hogy barátokkal, rokonokkal találkozunk, beszélgessünk, pihenjünk, ügyeket intézzünk......hát...kevés, de nagyon.

Viszont, szerencsére van egy okos, életrevaló férjem, akinek vannak időnként életképes ötletei :) Mivel alapból lehetetlennek tűnt, hogy ilyen rövid időbe belesűrítsük az összes barát és rokon végiglátogatását, kitalálta, hogy szervezzünk két családi és egy baráti összejövetelt! A másik nagy ötlet volt, hogy ne nálunk szervezzük :)))) Szóval ezúton is köszi Iviék és köszi Zsuzsiék, hogy bevállaltátok!!!! 

Legelőször Iviéknél gyűltünk össze, ott voltak nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, jó sokan voltunk, nagyon nagyon jó volt!!! Beni mindenkivel nagyon barátságos volt, nagy szerencsémre, kézről kézre járt, kicsit fellélegezhettem én is, néha azt sem tudtam éppen hol van a gyerekem :)))

Nagyon remélem, hogy sikerül, és így meg tudjátok nézni az ott készült képeket: családi buli 1. 

A következő csoportosulás kicsit lazábbra sikeredett, az ott készült képeket a facebookon láthatjátok :) Jól sikerült buli volt az is, kicsit más jellegű, de nagyon jó :) Elengedtük magunkat, végre :))

A harmadik buli pedig szintén Iviéknél volt, itt kicsit kevesebben voltunk, de a hangulat szintén nagyon nagyon jó volt!!! Itt is készültek fotók természetesen! családi buli 2

Az otthoni fontos események közé tartozott még Beni első hajvágása :) Muszáj volt, mert összevissza állt a haja, azaz sehogy sem :)) Hősiesen viselte a hajvágást, de a fodrász is :) Szinte térden mászott Beni után, hogy szép legyen a frizura, mert az én kis örökmozgómat leültetni akárcsak egy percre is....úgyhogy legyen itt egy előtte - utána fotó :)

Fodrászat előtt:

és utána :)

A másik fontos esemény a vadaspark meglátogatása volt. Az arról készült képeket itt láthatjátok: vadaspark Nagyon élvezte a kis mazsola a sétát, merthogy itt már sétált ő is!!! Sőt, alig lehetett beleparancsolni a babakocsiba! A legjobban a kecskesimogató tetszett neki, főleg ahogy a kecske a farkát mozgatta :) Majd alkalomadtán (ha megtalálom), akkor felteszem az idetartozó videót is :) De addig maradnak a képek :))

Szezon vége!

A szezon vége nagyon kényszeredetten, csiga lassúsággal telt. A falu szinte halott volt, sehol egy ember. Másfél órás sétáinkon senkivel nem találkoztunk szembe, egyszóval unatkoztunk!!!! Kicsit segített a helyzeten, hogy az utolsó héten behívtak engem is, hogy segítsek a lányoknak, mert nem lesznek időre kész. Na, ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen két embert hagyni a szezon legvégére, hogy ők ketten takarítsanak ki mindent, őrült ötlet volt.....Nekem viszont jól jött anyagilag, csak a lányokat sajnáltam.

Ami viszont nagyon feszültté tette az utolsó heteinket, napjainkat, az a "kedves" MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR!!!! Eddig nem írtam róla, mert nem tudtam volna indulatok nélkül.....mostanra, már talán lecsengett, miután már sikerült intézkednünk, de akkor is felháborítónak találom, amit velünk műveltek! De nem megyek a dolgok elejébe, bár túl sok időt sem akarok vesztegetni erre a témára, bár egy egész könyvet megérne. A magyar ügyintézés szégyene!!!

Szóval, a lényeg: ahhoz, hogy itt kint mindenféle családtámogatási ellátást megkapjunk, otthon a M.Á.K-nak le kell igazolnia, hogy én otthon mennyi juttatást kaptam márciustól decemberig. A tortúra ott kezdődött, hogy az általunk hazaküldött, apuval a kecskeméti Á.K-ba bevitt E 411-es nyomtatványt nem voltak hajlandóak kitölteni, merthogy németül van!!!! Na most, mivel ez E nyomtatvány, azaz, az EU összes országában egységesen ugyanaz, ezért kutya kötelességük lett volna kitölteni. Kis utánajárással kiderült, hogy nem is nekik, hanem mivel az ausztriai ügyek a nyugat-magyarországi régióhoz tartoznak, a győri Á.K-nak kell a megfelelő kis rublikát teleírni. Na, itt kezdődött a második felvonás. Eleinte hagytuk őket békén, persze, időbe telik egy A4-es oldal harmadát elfoglaló területet kitölteni. De ahogy teltek múltak a hetek, kezdtünk türelmetlenek lenni. ( Hiszen, csak hogy világos legyen a helyzet: decemberben, amikor eljöttünk otthonról, és szóltunk, h itt élünk ezután, a magyaroktól egy fillért sem kaptunk tovább, viszont itt a hiányzó papírok miatt szintén egy fillért sem kaptunk. Hiába jobbak itt a körülmények, egy fizetésből megélni itt sem egyszerű......arról nem is beszélve, ami jár, az jár!) Így hát, telefonálgatni kezdtünk, hogy ugyan, mikor lesznek kész a papírjaink. azt a választ kaptuk, hogy 90 (kilencven!!) napjuk van arra, hogy azt a pár betűt leírják. Ok, elfogadtuk, vártunk, de azért biztos, ami biztos, időnként felhívtuk őket, hogy hogy áll az ügyünk. A válasz mindig az volt, sok a dolguk, stb stb, majd, de ők megtesznek mindent, megsürgetik a dolgokat. ...

Na, aztán letelt a 90 nap, persze még semmi nem történt, így hát ismét telefonáltunk, kicsit sűrűbben, mint előtte. Két oka is volt a sürgetésnek, illetve ha jól belegondolok, 3. 1. anyagi okok. 2. elvi okok. 3. hamarosan vége a szezonnak, mennénk haza, de előtte be kellene adnunk a papírokat az itteni hivataloknak, hogy elkezdődjön végre a folyamat! Hát nem mondom, biztos az idegeikre mentünk, de komolyan mondom, tutira irigységből direkt betartottak nekünk. Ali már azt mondta, hogy hívjam őket én, mert ő már nem tud velük normálisan beszélni. Mikor én április 28-án telefonáltam, és véletlenül sikerült azzal az ügyintézővel beszélnem, aki az ügyünket intézte, véletlenül kiderült, hogy tulajdonképpen el is tudja faxolni az anyagot....de ő küldött nekem már egy emailt, amiben benne van, hogy április 16-án (ami mellesleg egy szombati nap.....tehát nagyon hihető...) postára adta a levelet. Mondom nem baj, 10 perc múlva visszahívom, addigra kikeresem a kinti adóhivatalnak a fax számát, és lediktálom neki. 10 perc múlva telefonálok, azaz csak szeretnék, ugyanis az én telefonom azt mondja :"nem elérhető szolgáltatás". Na, akkor egyszerűen kiakadtam, letiltották a számomat!!!!! Bent voltunk a hotelben, így gyorsan a benti telefonról tárcsáztam a számot,, és milyen érdekes, kicsöngött, és fel is vették, de nem az ügyintéző, hanem valaki más. Kértem az ügyintézőnket, mire azt a választ kaptam, h nem tudja adni. Mondom 10 perce beszéltem vele, meg is beszéltük, hogy visszahívom a faxszám miatt. A válasz újból fahangon: Nem tudom adni az ügyintézőt. Tutira veszem, hogy ott ült vele szemben, és mutogatott, hogy nehogy átadja neki a telefont. Na, ekkor már kifakadtam, vége volt a türelmemnek, levegővétel nélkül elmondtam egy 12 perces monológot. Aztán mikor szünetet tartottam, Fahang megkérdezte, hogy ő ugyan miben tudna nekem segíteni. Persze ezt csak a kötelesség mondatta vele, nem a segíteni akarás. Mondom csak adja át a számot az ügyintézőnek, és mondja meg neki, hogy faxolja el a papírjainkat! Na mármost ez a telefonálgatás reggel történt 9 körül, délután kaptam tőlük egy emailt, hogy fél 12-kor elfaxolták a kért papírokat. Biztos még meg kellett inni a kávét, meg le kellett reszelni a körmöt. Más mentség nincs.

Aztán pénteken, ápr. 29-én Ali bement a Finanzamt-ba, és ott kiderült, hogy előtte való nap szinte egyszerre megérkezett a levél is és a fax is. Ennek birtokában kitöltött egy 2 oldalas dokumentumot (amit persze nekem is alá kellett írnom, úgyhogy hétfőn volt még indulás előtt még egy körünk :) ), leadta még a hozzá csatolandó papírokat, és hétfőn az én aláírásommal megpecsételve, hazaindulás előtti utolsó pillanatban végre sikerült!!! Függetlenítettük magunkat a MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR GYŐRI KIRENDELTSÉGÉTŐL!!!! Juhééééééééééé:))))

Még a teljesség kedvéért annyit hozzáteszek, ha esetleg felmerülne bennetek, hogy hol tart a történet. Ma átutalták az első adag családi pótlékot!!!! Januártól áprilisig :))) Végre!!! Sőt, ezzel egy időben a levél is megérkezett, amivel a betegbiztosítóhoz kell bemennünk megigényelni a gyes-szerűséget, ami szintén jár. Azért ilyen sokára egyébként, mert még volt itt is pótolni valónk, valami mégis hiányzott, és ugye ezt csak most tudtuk bevinni, hogy visszajöttünk, de láss csodát, június 3-án voltunk bent, és ma, 16-án rajta van a számlánkon a pénz!!!!

Dupla piros betűs nap, ÁPRILIS 18!!!!

Április 18-a az idei naptárunkban dupla piros betűs nap lett :) (Hogy ez milyen, azt ne kérdezzétek :) ). Ugyanis hosszas várakozás után végre kiderült, hogy sikerült, megkapjuk a lakást, amit kinéztünk!!!! Röviden leírom, hogy milyen lakás is ez, honnan jutottunk hozzá, és miért voltunk bizonytalanságban ilyen sokáig.

Szóval, az úgy kezdődött, hogy keresgéltünk, keresgéltünk, de nekünk megfelelőt nem találtunk. Aztán az egyik kolleganőm, Gudrun szólt, hogy az ő bátyjának van egy háza, amiben van kiadó lakás, az egyik tutira foglalt, de a másikat megkérdezi, hogy kiadó-e. Megkérdezte, igen, a lakás üresen áll, DE....na itt nem gondoltunk semmi jóra......a helyzet a következő. Október óta nem lakik senki a lakásban, de a vöröskereszt bérli, mert szeretnének Prutzban egy állomáshelyet létesíteni, hogy gyorsabban meg tudják közelíteni a baleseti helyszíneket. Bernd (Gudrun bátyja) azt mondta, hogy májusban fog kiderülni, hogy kell-e nekik a lakás vagy nem. Hát mi nagyon nagyon reménykedtünk, hogy nem......de nem is nagyon foglalkoztunk a dologgal, hiszen még olyan messze volt május. Aztán múlt héten felhívott minket Bernd, hogy érdekel-e még minket a lakás, naná hogy igen, mert jövő héten letisztázza a vöröskereszttel, hogy igényt tartanak-e rá, vagy sem. Na, innentől már nagyon izgultunk, ha lent jártunk valamiért, mindig arrafelé autóztunk, és szuggeráltuk a házat :) Azért is nagyon izgultunk, mert Beni, Ali főnöke mondta, hogy olvasták az újságban, hogy Prutz önkormányzata egy építési telket adományozott a vöröskeresztnek, ahol felépíthetik majd az állomáshelyet, kocsiállásokkal. Na, innentől már alig bírtunk magunkkal, hiszen, ha újat építhetnek, minek kellene nekik egy lakás? De persze biztos csak akkor volt a dolog, amikor Bernd hívta Alit, hogy IGEN? MIÉNK A LAKÁS!!!! Akkora kő esett le a szívünkről, hogy lehet páran hallottátok is :)))) Mostantól tényleg tiroli lakosok leszünk, végre elkezdődik a rendes életünk, igazi lakással, hangulattal :))))) Már "csak" a neheze van hátra, a költözés, berendezkedés, de ennek már nagy nagy lelkesedéssel fogunk neki :)))))

És ugye azt mondtam dupla piros betű, hogy miért? Mert a mi drága kis Benikénk is meglepett minket valamivel, megtette az első lépéseit!!!! Nehezen, de sikerült felvenni :)))

Április 13

Ma jól megtréfált minket az időjárás. Reggel amikor felhúztam a rolót, és ez a látvány fogadott, azt hittem álmodok! Az nem lehet, hogy valaki visszatekerte az időt, és megint tél van!!!!!! Ráadásul, ahogy kinéztem az ablakon, még a mellettünk lévő felvonó is működött, holott már legalább két hete leállították.

Szerencsére azóta kiderült, tényleg csak egy röpke tréfa volt, ugyanis elolvadt a hó, és süt a nap! A felvonó is csak javítási célból volt bekapcsolva. Huh, megnyugodtam, még sincs újra tél :) Na, ezen még Beni is jót kacagott!

Ja, és még valami, hogy miért nehéz megörökíteni a vicces és szívmelengető pillanatokat! Mert ha meglátja a kamerát, rögtön rohan!!

Ramona

Végre elérkezett a várva várt nap, és megérkezett hozzánk várva várt Ramona!!! Nagyon nagyon jó volt, hogy itt volt, végre egy kicsit felnőtt társaságban is voltam. Olyan sokat sétáltunk, na meg jól kibeszélgettük magunkat, megállapítottuk, hogy évek óta nem jutott egymásra ennyi időnk....úgyhogy volt mit bepótolni! Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és végig kellemes napsütés volt, még majdhogynem túlságosan is meleg. Beni és Ramona rögtön megtalálták a közös hangot, mintha mindig is ismerték volna egymást :) Ennek bizonyítékaként itt egy pár fotó!

Hát szerelem első látásra, nem igaz? Nekem ez a kedvenc képem róluk :)

Aztán Ramona, ha olvasod, nagyon várjuk az általad készített képeket is, biztosan van ott is egy-két gyöngyszem :)

Pancsi pancsi

A fürdés még mindig Beni egyik kedvenc napi programja, szerintem ha nem hűlne ki a vize, órákig képes lenne benne forogni, csapkodni, szakállat növeszteni :) Ezt rögtön le is dokumentálom nektek milyen lesz az én kisfiam professzor korában :) Nagyon vicceske, apukája szerint kicsi Vágó Pista :) Van benne valami ! ;) Egész sok képet csináltunk erről az egy fürdetésről, ha nem digitális lenne a gép, tutira két tekercset ellőttünk volna, mint anno az egyszeri szülők :)) Úgyhogy nem kell csodálkozni, ha néha csodálkozva vagy fenyegetően néz ránk, és leolvasható az arcáról a "tegyétek már le azt a hülye fényképezőgépet és a kamerát!" mondat!

Na, vége a bohóckodásnak, meg a pancsinak, irány az ágy!!!