Még egy nagy dolog, amit végre magunk mögött tudhatunk..lezártuk végre az autó témát......... nyáron mikor miénk lett a BMW, örültünk neki nagyon, bár tudtuk, hogy csak ideiglenes helyen van nálunk, de azt azért nem gondoltuk, hogy ennyire rövid ideig.....
A hegyre feljárkálás vele nem egy leányálom volt, főleg nem télen, Ali már tervezgette, hogy jövő télre mindenképpen le kellene cserélni....de előtte már nagyon szorított az idő, le kellett műszakiztatni. (Itt 4 hónap haladék van rá az előző műszaki lejárta után). Na, mi alaposan kihasználva a négy hónapot, kb az utolsó pillanatban vittük el, és szinte sokkolt a hír: NEM MEGY ÁT A MŰSZAKIN...... illetve helyesbítek, átment volna, DE annyiba került volna a felmerült hibák javítása, hogy egyáltalán nem érte volna meg megcsináltatni, mert többet kellett volna ráköltenünk, mint amennyiért anno vettük....
Így hát ment az agyalás, mi is legyen. Még volt pár napunk, így Ali letárgyalta a Norbival, hogy eljön vonattal, hazaviszi az autót, és lerakja otthon, aztán majd otthon megpróbáljuk eladni. Nincs baja, csak itt az apróbb javítások is iszonyat pénzekbe kerülnek.......
Norbi belopta magát Beni szívébe míg itt volt :))))
Szóval, így BMW ügy lerendezve, DE itt állunk autó nélkül......mihez kezdjünk így????
Szegény Ali persze bújta a netet, járta az autókereskedéseket.....bepróbálkoztunk a Raiffeisennél hitellel, de elutasítottak minket, valószínűleg a szezonmunka miatt........a kétségbeesés nőtt, nem tudtuk mit csináljunk, honnan szerezzünk autót. Ali kinézett párat a neten, meg autókereskedéseket, beültünk a kölcsönautóba, és elindultunk Innsbruckba.
Volt egy mazda, amit Ali kinézett, szép nagy, ki is próbáltuk, de Benit mikor beültettük úgy elkezdett benne visítani, hogy Ali szinte azonnal vissza is fordult, mert nem bírtuk hallgatni. Úgyhogy ez intő jel volt....
Egy kereskedésben láttunk egy tourant, de nem tudtuk kipróbálni, mert a tulaj nem volt ott (ez is egy jel volt:)). Hazafelé teljesen spontán bementünk még Imstbe, egy autóházba, körbenéztünk, megláttunk egy autót. Nagyon bele sem kukkantottunk, Ali rögtön mondta, menjünk be, megkérdezi, hogy ha hitelt vennénk fel rá, mennyi lenne a havi részlet, stb stb. Leültünk az asztalhoz, mindent kikérdezett a fickó, mindent elmondtunk, írkált, nyomtatott, aztán a végén megkérdezte, hogy akkor itt a szerződés, de azt ugye tudjuk, hogy ha a bank azt mondja, hogy rendben van, ad nekünk hitelt, akkor nekünk vásárlási kötelezettségünk van????
Na, akkor tátva maradt a szánk...hiszen, mi csak érdeklődni mentünk be, még csak ki sem nyitottuk a kocsiajtót, nemhogy beleültünk és kipróbáltuk volna.....úgyhogy mondtuk, na lassítsunk kicsit, Ali visszajön majd másnap a főpincér Benivel kipróbálni az autót. Így is lett, visszamentek, megnézték, klassz volt, szép és jó, de ugye várni kellett a bank döntésére.
Persze hétvége jött közbe, úgyhogy még feszültebb lett a várakozás, mikor végre hétfőn jött a hír, hogy a bank megadta a hitelt, úgyhogy vihetjük az autót!!!!!
Úgyhogy most nagyon nagyon reméljük, hogy egy időre ezt letudtuk :))
Ja, és azt még nem említettem, egy opel zafira boldog tulajdonosai lettünk!!! Úgyhogy újra van sok helyünk, és egy olyan kocsink, amivel öröm felmenni a hegyre :)))
