Tudom, tudom, régen írtam, de nem is szabadkozom...nincs miért :)
A lényeg, hogy jól vagyunk! Beni bámulatosan fejlődik, olyan szövege van, hogy kapkodjuk a fejünket, és jókat szórakozunk :))
Kis lakásunkban viszont most eggyel többen vagyunk, ugyanis elhoztuk otthonról a mamát. Muszáj volt. De azt hiszem, senki nem látja kárát ennek a döntésnek. A helyzet a következő. Előző szezon végén letárgyaltuk, hogy visszamegyek dolgozni, és intézkedtünk, hogy Benire Tagesmutter vigyázzon. (Ez egy nagyon jó elgondolás, kicsit hasonlít az otthon ismert családi napközire, itt anyukák a saját gyerekeik mellett vigyáznak a saját otthonukban még más gyerekekre. Persze mindezt a napi teendőik mellett.) Elintéztük a hivatalos ügyeket, megismerkedtünk a mi leendőnkkel, szimpi volt elsőre, Beninek is folyamatosan mondogattam, hogy majd anya és apa megy dolgozni, ő pedig Ursulánál marad játszani. Ezzel nem is lett volna baj.
Hazamentünk a köztes szezonra - persze közben is folyamatosan készítgettem fel a gyereket - majd mikor visszajöttünk, azonnal jelentkeztünk Ursulánál, hogy jönnénk. Tudtam, hogy nagyjából két hetem van a beszoktatásra, amíg elkezdek dolgozni. Nem is aggódtam. Egészen addig, amíg elmentünk első alkalommal, és Ursula mondta, h akor most menjek el fél órára, majd jöjjek vissza Beniért.......én hülye meg ott hagytam egy vadidegen házban egy vadidegen nővel :((( Azóta is lelkiismeret furdalásom van :( Persze azt gondoltam, itt így szokás. Ráadásul az utcán búcsúztunk el. Mikor ott hagytam, mindketten bőgtünk. Mikor visszamentem fél óra múlva, Beni még mindig, magából kikelve üvöltött az utcán, a motorján ült, és haza akart menni. Én is megint rázendítettem. Nem tudom mi történt ez alatt a fél óra alatt, hogy egyáltalán bementek-e, vagy Ursula megpróbált-e vele valamit kezdeni, megnyugtatni, stb.
Lényeg, hogy a következő napra megbeszéltük, hogy megint megyünk, de akkor már tudtam, hogy még egyszer nem hagyom ott. Beni alig akart rólam leszakadni, végül csak a kert végébe mentem el, ahol nem látott, de 2 perc múlva már keresett. Közben Ursula kérdezgetett engem, hogy Beni mennyire érti, amit ő mond neki. Hát mondom, valamennyire biztos. Erre ő, hogy miért nem beszélek bele németül......??!! Mondom, mert magyar az anyanyelvünk.....De akkor legalább úgy miért nem, hogy egyikőnk magyarul, másikunk németül......mert majd milyen nehézségei lesznek a gyereknek az iskolában.....
Hát egyrészt addigra meg fogja tanulni, másrészt mindenkitől azt hallottam, hogy ha valaki nem anyanyelvi szinten beszél egy adott nyelvet, jobb ha nem kavarja meg a gyereket.
Szóval itt már fura volt az egész szitu. Egyébként Benit ugye délelőttönként vittem volna, és akkor még egy kislány volt, akire vigyáznia kellett, tehát összesen két gyerek. Szombaton mentünk volna megint, de lemondta, mondván, hogy a kislánnyal történt valami. Aztán pedig, hogy menjünk hétfőn, de ne reggel, hanem délután kettőre.....hát Beninek pont az alvásideje.....mondtam neki, hogy nem biztos, hogy meg tudjuk oldani, erre ő: Hát pedig muszáj lesz, mert másképp nem megy. Na, mondom klassz. Megint egy halom rossz érzés, de próbáltam lenyelni, de a kerekek már forogtak, hogy mit is lehetne kitalálni, hogy valami más megoldás legyen.
Aztán Benit megpróbáltam időben lefektetni, és felkelteni.....hát nem sikerült. Az én gyerekem, aki minden zajra felébred, most átfordult a másik oldalára, és aludt tovább. Megbeszéltük Alival, lesz ami lesz, felhívom Ursulát, és lemondjuk de nem csak az aznapi találkát, hanem az egész történetet. Hát egyáltalán nem volt kedves a telefonban, sőt úgy tűnt, hogy örült neki, hogy "megszabadult" tőlünk, nem lesz gondja egy kis külföldi gyerekkel......
Így hát törtük a fejünket, mit is csináljunk. Na jó, be kell vallanom, hogy tettem már intézkedéseket, csak úgy megoldás reménye nélkül nem mertem volna lemondani a dolgot.
Azt tudtuk, hogy mamának ez az utolsó tanéve, mert nyugdíjba megy, szóval megkértük, hogy legyen ő a "Tagesmutterünk". Igen ám, de hiába utolsó tanév ide vagy oda, azért az év végét ki kellett várni. Egy héten múlt, de akkor is arra az egy hétre kellett valakit találni, akit szeret Beni, aki ráér, aki szereti Benit :) És itt jött a képbe Hajni :) Segített nekünk nagyon nagyon sokat :) Egy hétig pesztrálta Benit, ami tényleg nagyon jól jött nekünk. :))
Aztán pedig kaptunk 3 nap szabadságot, és száguldottunk "a Kecskemétre", hogy az állandó tagesmuttit elhozzuk :))
Azóta nagy a szerelem és egyetértés mama és unokája között (na, persze előtte is az volt). Később majd képekkel is illusztrálom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése