Őszintén szólva nagyon izgultam. Talán kicsit mindig túlaggódom a dolgokat, nem bízom eléggé a fiamban...vagy magamban. A lényeg, hogy 1000 km-es út állt előttünk egy majdnem 9 hónapos babával. szerintem bárki izgult volna a helyemben. Éppen ezért is gondoltuk, hogy mivel laknak barátaink Sopronban, és régen is láttuk őket, na meg útba is esik :) kellemest a hasznossal......megkérdeztük, hogy aludhatunk-e náluk. Természetesen nagyon örültek nekünk. Így két nappal hamarabb indultunk az eredetileg tervezettnél, hogy se nekünk se Beninek ne legyen nagyon fárasztó az út.
Sopronban minden nagyon klassz volt, Beni addig teljesen jól tűrte az utat. Ott meg aztán nagyon jól viselkedett. Mintha otthon lett volna :) A barátok is nagyon örültek nekünk, mi is nekik, de különösen Patrik, a kisfiuk, aki egy tüneményes gyerkőc. (Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy ő is március 13-án született, mint Beni, csak pont egy évvel korábban :) )
Csak hogy látszódjon mennyire otthon érezte magát Beni is, nagyon élvezte a nagykádban a pancsit:)
Pénteken este érkeztünk, szombaton pedig átmentünk Eisenstadba Dundi nénihez (ő Ali nagymamájának a testvére - szóval nem tudom ezt rövidebben hogy mondják.....a nagy nagy nénje? :) ). Nagyon örült, hogy láthatja a "kis rokont". Megjegyzem mindenki örül neki :) De az idősebbeket különösen feltölti energiával egy ilyen kis vidám babuci látványa, illata, érintése, nevetése......
Szerintem láthatóan jól sikerült a generációk találkozása ;)
Szóval eisenstadti látogatásunk után még egyet aludtunk Sopronban, hogy másnap újult erővel folytathassuk a nagy utat....
Jajj, majdnem elfelejtettem! Beninek ma megláttuk az ötödik fogacskáját!!! A bal felső egyest! Nem marad vámpírbébi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése