Kicsi betegem

Hát sajnos ez is utolért minket...a betegség. Én kezdtem. Egyik nap arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a torkom, két napig ez volt, aztán jött a nátha, mostanra szerencsére elmúlt. Viszont sajnos akárhogy vigyáztam, Beni is elkapta :(  Tegnap még csak egyet-egyet köhintett, szépen vacsorázott, semmi baj nem volt. Szépen el is aludt, de éjjel többször hallottam, ahogy felsírt, de vissza is aludt. Viszont egyszer olyan 4 óra tájékán nagyon keservesen sírt, nem aludt vissza. Bementem hozzá, vittem neki vizet, ivott rengeteget, és elaludt a kezemben. Olyan jó érzés volt úgy tartani, csak nézni, ahogy elaludt :)) Aztán megpróbáltam visszatenni az ágyba, de megint sírt, úgyhogy együtt lefeküdtünk a szobájában lévő ágyra, és ott szinte azonnal elaludt. Néha még kikukucskált, hogy ott vagyok-e, de aludt még majdnem nyolcig. Én persze nem, mert nem fértem el, és még fáztam is....na de, a lényeg, hogy ő aludt. Ja, és azt nem is említettem, hogy amikor kivettem az ágyból, olyan forró volt a kis teste...biztos lázas volt, azért is volt olyan szomjas. De nem mértem meg a lázát, inkább hagytam aludni.

Reggel lázas volt, és olyan nagyon elkezdett sírni, nem tudtuk megnyugtatni, csak nagyon nehezen, így mondtam Alinak, vigyük le az orvoshoz. Tulajdonképpen semmi extra, vírusfertőzés. A torkát nem tudta megnézni a doki bácsi, mert ráharapott a spatulára :) de alaposan meghallgatta, szerencsére semmi. Viszont az ujjbegyéből vettek vért, de a kis hősöm meg sem nyikkant :) Kapott kétféle kúpot. Láza azóta nem volt, de nagyon nagyon nyűgös. Az én mindig jókedvű, kiegyensúlyozott kisfiamra most rá sem lehet ismerni :( Annyira sajnálom, és remélem, hogy minél hamarabb meggyógyul a drágám. Délután nagyot aludt, remélem az éjszakája is nyugalmas lesz!