Magyarország 4 hét

4 hét.....soknak tűnik? Ahogy vesszük. Jelenleg, hogy épp a konyhabútorunkra várunk, igen, nagyon is! De erről majd később. Viszont otthon arra, hogy barátokkal, rokonokkal találkozunk, beszélgessünk, pihenjünk, ügyeket intézzünk......hát...kevés, de nagyon.

Viszont, szerencsére van egy okos, életrevaló férjem, akinek vannak időnként életképes ötletei :) Mivel alapból lehetetlennek tűnt, hogy ilyen rövid időbe belesűrítsük az összes barát és rokon végiglátogatását, kitalálta, hogy szervezzünk két családi és egy baráti összejövetelt! A másik nagy ötlet volt, hogy ne nálunk szervezzük :)))) Szóval ezúton is köszi Iviék és köszi Zsuzsiék, hogy bevállaltátok!!!! 

Legelőször Iviéknél gyűltünk össze, ott voltak nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, jó sokan voltunk, nagyon nagyon jó volt!!! Beni mindenkivel nagyon barátságos volt, nagy szerencsémre, kézről kézre járt, kicsit fellélegezhettem én is, néha azt sem tudtam éppen hol van a gyerekem :)))

Nagyon remélem, hogy sikerül, és így meg tudjátok nézni az ott készült képeket: családi buli 1. 

A következő csoportosulás kicsit lazábbra sikeredett, az ott készült képeket a facebookon láthatjátok :) Jól sikerült buli volt az is, kicsit más jellegű, de nagyon jó :) Elengedtük magunkat, végre :))

A harmadik buli pedig szintén Iviéknél volt, itt kicsit kevesebben voltunk, de a hangulat szintén nagyon nagyon jó volt!!! Itt is készültek fotók természetesen! családi buli 2

Az otthoni fontos események közé tartozott még Beni első hajvágása :) Muszáj volt, mert összevissza állt a haja, azaz sehogy sem :)) Hősiesen viselte a hajvágást, de a fodrász is :) Szinte térden mászott Beni után, hogy szép legyen a frizura, mert az én kis örökmozgómat leültetni akárcsak egy percre is....úgyhogy legyen itt egy előtte - utána fotó :)

Fodrászat előtt:

és utána :)

A másik fontos esemény a vadaspark meglátogatása volt. Az arról készült képeket itt láthatjátok: vadaspark Nagyon élvezte a kis mazsola a sétát, merthogy itt már sétált ő is!!! Sőt, alig lehetett beleparancsolni a babakocsiba! A legjobban a kecskesimogató tetszett neki, főleg ahogy a kecske a farkát mozgatta :) Majd alkalomadtán (ha megtalálom), akkor felteszem az idetartozó videót is :) De addig maradnak a képek :))

Szezon vége!

A szezon vége nagyon kényszeredetten, csiga lassúsággal telt. A falu szinte halott volt, sehol egy ember. Másfél órás sétáinkon senkivel nem találkoztunk szembe, egyszóval unatkoztunk!!!! Kicsit segített a helyzeten, hogy az utolsó héten behívtak engem is, hogy segítsek a lányoknak, mert nem lesznek időre kész. Na, ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen két embert hagyni a szezon legvégére, hogy ők ketten takarítsanak ki mindent, őrült ötlet volt.....Nekem viszont jól jött anyagilag, csak a lányokat sajnáltam.

Ami viszont nagyon feszültté tette az utolsó heteinket, napjainkat, az a "kedves" MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR!!!! Eddig nem írtam róla, mert nem tudtam volna indulatok nélkül.....mostanra, már talán lecsengett, miután már sikerült intézkednünk, de akkor is felháborítónak találom, amit velünk műveltek! De nem megyek a dolgok elejébe, bár túl sok időt sem akarok vesztegetni erre a témára, bár egy egész könyvet megérne. A magyar ügyintézés szégyene!!!

Szóval, a lényeg: ahhoz, hogy itt kint mindenféle családtámogatási ellátást megkapjunk, otthon a M.Á.K-nak le kell igazolnia, hogy én otthon mennyi juttatást kaptam márciustól decemberig. A tortúra ott kezdődött, hogy az általunk hazaküldött, apuval a kecskeméti Á.K-ba bevitt E 411-es nyomtatványt nem voltak hajlandóak kitölteni, merthogy németül van!!!! Na most, mivel ez E nyomtatvány, azaz, az EU összes országában egységesen ugyanaz, ezért kutya kötelességük lett volna kitölteni. Kis utánajárással kiderült, hogy nem is nekik, hanem mivel az ausztriai ügyek a nyugat-magyarországi régióhoz tartoznak, a győri Á.K-nak kell a megfelelő kis rublikát teleírni. Na, itt kezdődött a második felvonás. Eleinte hagytuk őket békén, persze, időbe telik egy A4-es oldal harmadát elfoglaló területet kitölteni. De ahogy teltek múltak a hetek, kezdtünk türelmetlenek lenni. ( Hiszen, csak hogy világos legyen a helyzet: decemberben, amikor eljöttünk otthonról, és szóltunk, h itt élünk ezután, a magyaroktól egy fillért sem kaptunk tovább, viszont itt a hiányzó papírok miatt szintén egy fillért sem kaptunk. Hiába jobbak itt a körülmények, egy fizetésből megélni itt sem egyszerű......arról nem is beszélve, ami jár, az jár!) Így hát, telefonálgatni kezdtünk, hogy ugyan, mikor lesznek kész a papírjaink. azt a választ kaptuk, hogy 90 (kilencven!!) napjuk van arra, hogy azt a pár betűt leírják. Ok, elfogadtuk, vártunk, de azért biztos, ami biztos, időnként felhívtuk őket, hogy hogy áll az ügyünk. A válasz mindig az volt, sok a dolguk, stb stb, majd, de ők megtesznek mindent, megsürgetik a dolgokat. ...

Na, aztán letelt a 90 nap, persze még semmi nem történt, így hát ismét telefonáltunk, kicsit sűrűbben, mint előtte. Két oka is volt a sürgetésnek, illetve ha jól belegondolok, 3. 1. anyagi okok. 2. elvi okok. 3. hamarosan vége a szezonnak, mennénk haza, de előtte be kellene adnunk a papírokat az itteni hivataloknak, hogy elkezdődjön végre a folyamat! Hát nem mondom, biztos az idegeikre mentünk, de komolyan mondom, tutira irigységből direkt betartottak nekünk. Ali már azt mondta, hogy hívjam őket én, mert ő már nem tud velük normálisan beszélni. Mikor én április 28-án telefonáltam, és véletlenül sikerült azzal az ügyintézővel beszélnem, aki az ügyünket intézte, véletlenül kiderült, hogy tulajdonképpen el is tudja faxolni az anyagot....de ő küldött nekem már egy emailt, amiben benne van, hogy április 16-án (ami mellesleg egy szombati nap.....tehát nagyon hihető...) postára adta a levelet. Mondom nem baj, 10 perc múlva visszahívom, addigra kikeresem a kinti adóhivatalnak a fax számát, és lediktálom neki. 10 perc múlva telefonálok, azaz csak szeretnék, ugyanis az én telefonom azt mondja :"nem elérhető szolgáltatás". Na, akkor egyszerűen kiakadtam, letiltották a számomat!!!!! Bent voltunk a hotelben, így gyorsan a benti telefonról tárcsáztam a számot,, és milyen érdekes, kicsöngött, és fel is vették, de nem az ügyintéző, hanem valaki más. Kértem az ügyintézőnket, mire azt a választ kaptam, h nem tudja adni. Mondom 10 perce beszéltem vele, meg is beszéltük, hogy visszahívom a faxszám miatt. A válasz újból fahangon: Nem tudom adni az ügyintézőt. Tutira veszem, hogy ott ült vele szemben, és mutogatott, hogy nehogy átadja neki a telefont. Na, ekkor már kifakadtam, vége volt a türelmemnek, levegővétel nélkül elmondtam egy 12 perces monológot. Aztán mikor szünetet tartottam, Fahang megkérdezte, hogy ő ugyan miben tudna nekem segíteni. Persze ezt csak a kötelesség mondatta vele, nem a segíteni akarás. Mondom csak adja át a számot az ügyintézőnek, és mondja meg neki, hogy faxolja el a papírjainkat! Na mármost ez a telefonálgatás reggel történt 9 körül, délután kaptam tőlük egy emailt, hogy fél 12-kor elfaxolták a kért papírokat. Biztos még meg kellett inni a kávét, meg le kellett reszelni a körmöt. Más mentség nincs.

Aztán pénteken, ápr. 29-én Ali bement a Finanzamt-ba, és ott kiderült, hogy előtte való nap szinte egyszerre megérkezett a levél is és a fax is. Ennek birtokában kitöltött egy 2 oldalas dokumentumot (amit persze nekem is alá kellett írnom, úgyhogy hétfőn volt még indulás előtt még egy körünk :) ), leadta még a hozzá csatolandó papírokat, és hétfőn az én aláírásommal megpecsételve, hazaindulás előtti utolsó pillanatban végre sikerült!!! Függetlenítettük magunkat a MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR GYŐRI KIRENDELTSÉGÉTŐL!!!! Juhééééééééééé:))))

Még a teljesség kedvéért annyit hozzáteszek, ha esetleg felmerülne bennetek, hogy hol tart a történet. Ma átutalták az első adag családi pótlékot!!!! Januártól áprilisig :))) Végre!!! Sőt, ezzel egy időben a levél is megérkezett, amivel a betegbiztosítóhoz kell bemennünk megigényelni a gyes-szerűséget, ami szintén jár. Azért ilyen sokára egyébként, mert még volt itt is pótolni valónk, valami mégis hiányzott, és ugye ezt csak most tudtuk bevinni, hogy visszajöttünk, de láss csodát, június 3-án voltunk bent, és ma, 16-án rajta van a számlánkon a pénz!!!!

Dupla piros betűs nap, ÁPRILIS 18!!!!

Április 18-a az idei naptárunkban dupla piros betűs nap lett :) (Hogy ez milyen, azt ne kérdezzétek :) ). Ugyanis hosszas várakozás után végre kiderült, hogy sikerült, megkapjuk a lakást, amit kinéztünk!!!! Röviden leírom, hogy milyen lakás is ez, honnan jutottunk hozzá, és miért voltunk bizonytalanságban ilyen sokáig.

Szóval, az úgy kezdődött, hogy keresgéltünk, keresgéltünk, de nekünk megfelelőt nem találtunk. Aztán az egyik kolleganőm, Gudrun szólt, hogy az ő bátyjának van egy háza, amiben van kiadó lakás, az egyik tutira foglalt, de a másikat megkérdezi, hogy kiadó-e. Megkérdezte, igen, a lakás üresen áll, DE....na itt nem gondoltunk semmi jóra......a helyzet a következő. Október óta nem lakik senki a lakásban, de a vöröskereszt bérli, mert szeretnének Prutzban egy állomáshelyet létesíteni, hogy gyorsabban meg tudják közelíteni a baleseti helyszíneket. Bernd (Gudrun bátyja) azt mondta, hogy májusban fog kiderülni, hogy kell-e nekik a lakás vagy nem. Hát mi nagyon nagyon reménykedtünk, hogy nem......de nem is nagyon foglalkoztunk a dologgal, hiszen még olyan messze volt május. Aztán múlt héten felhívott minket Bernd, hogy érdekel-e még minket a lakás, naná hogy igen, mert jövő héten letisztázza a vöröskereszttel, hogy igényt tartanak-e rá, vagy sem. Na, innentől már nagyon izgultunk, ha lent jártunk valamiért, mindig arrafelé autóztunk, és szuggeráltuk a házat :) Azért is nagyon izgultunk, mert Beni, Ali főnöke mondta, hogy olvasták az újságban, hogy Prutz önkormányzata egy építési telket adományozott a vöröskeresztnek, ahol felépíthetik majd az állomáshelyet, kocsiállásokkal. Na, innentől már alig bírtunk magunkkal, hiszen, ha újat építhetnek, minek kellene nekik egy lakás? De persze biztos csak akkor volt a dolog, amikor Bernd hívta Alit, hogy IGEN? MIÉNK A LAKÁS!!!! Akkora kő esett le a szívünkről, hogy lehet páran hallottátok is :)))) Mostantól tényleg tiroli lakosok leszünk, végre elkezdődik a rendes életünk, igazi lakással, hangulattal :))))) Már "csak" a neheze van hátra, a költözés, berendezkedés, de ennek már nagy nagy lelkesedéssel fogunk neki :)))))

És ugye azt mondtam dupla piros betű, hogy miért? Mert a mi drága kis Benikénk is meglepett minket valamivel, megtette az első lépéseit!!!! Nehezen, de sikerült felvenni :)))

Április 13

Ma jól megtréfált minket az időjárás. Reggel amikor felhúztam a rolót, és ez a látvány fogadott, azt hittem álmodok! Az nem lehet, hogy valaki visszatekerte az időt, és megint tél van!!!!!! Ráadásul, ahogy kinéztem az ablakon, még a mellettünk lévő felvonó is működött, holott már legalább két hete leállították.

Szerencsére azóta kiderült, tényleg csak egy röpke tréfa volt, ugyanis elolvadt a hó, és süt a nap! A felvonó is csak javítási célból volt bekapcsolva. Huh, megnyugodtam, még sincs újra tél :) Na, ezen még Beni is jót kacagott!

Ja, és még valami, hogy miért nehéz megörökíteni a vicces és szívmelengető pillanatokat! Mert ha meglátja a kamerát, rögtön rohan!!

Ramona

Végre elérkezett a várva várt nap, és megérkezett hozzánk várva várt Ramona!!! Nagyon nagyon jó volt, hogy itt volt, végre egy kicsit felnőtt társaságban is voltam. Olyan sokat sétáltunk, na meg jól kibeszélgettük magunkat, megállapítottuk, hogy évek óta nem jutott egymásra ennyi időnk....úgyhogy volt mit bepótolni! Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, és végig kellemes napsütés volt, még majdhogynem túlságosan is meleg. Beni és Ramona rögtön megtalálták a közös hangot, mintha mindig is ismerték volna egymást :) Ennek bizonyítékaként itt egy pár fotó!

Hát szerelem első látásra, nem igaz? Nekem ez a kedvenc képem róluk :)

Aztán Ramona, ha olvasod, nagyon várjuk az általad készített képeket is, biztosan van ott is egy-két gyöngyszem :)

Pancsi pancsi

A fürdés még mindig Beni egyik kedvenc napi programja, szerintem ha nem hűlne ki a vize, órákig képes lenne benne forogni, csapkodni, szakállat növeszteni :) Ezt rögtön le is dokumentálom nektek milyen lesz az én kisfiam professzor korában :) Nagyon vicceske, apukája szerint kicsi Vágó Pista :) Van benne valami ! ;) Egész sok képet csináltunk erről az egy fürdetésről, ha nem digitális lenne a gép, tutira két tekercset ellőttünk volna, mint anno az egyszeri szülők :)) Úgyhogy nem kell csodálkozni, ha néha csodálkozva vagy fenyegetően néz ránk, és leolvasható az arcáról a "tegyétek már le azt a hülye fényképezőgépet és a kamerát!" mondat!

Na, vége a bohóckodásnak, meg a pancsinak, irány az ágy!!!

12-13 hónapos tudomány

Tudom, tudom, el vagyok maradva az írással, de rohan az idő...de nem is magyarázkodok, inkább írok :) Azért vettem egybe a 12 és 13 hónapos tudományt, mert ugye egy évesen rögtön nem írtam le, és azóta már több mindent tud, de nem tudom már szétválasztani mi az amit akkor még nem tudott.....szóval íme a kis okoska tudománya:

Elég sokszor megáll kapaszkodás nélkül, hosszabb időre is mostmár. 

Néha felénk tesz egy-egy lépést, de ez még nem olyan igazi, csak olyan előredőlve lép. Tehát egyet lép, a többit meg dől :)

Sokszor eszik egyedül, de szerencsére még hagyja azt is, hogy én etessem. Erről felteszek egy videót is, vagyis kettőt, hogy megnézzétek, milyen ügyes!

Ha megszólal a skype, "rohan" a géphez, és mondja, hogy mamma, és igen csalódott, ha mégsem a mamma :)

Kézkrémes tubust a kezébe veszi, utána pedig összedörzsöli a kezét, mintha bekrémezné :) Apukájától tanulta :)

Le tud mászni az ágyról! Fel még nem, de le igen, azt hiszem ez a jobbik eset :)

Este ha kérdezem tőle, hogy mi jön most, és reggel, amikor bemegyek hozzá és meglát, mondja, hogy titi, azaz cici :) Ez elég vicces :)

Telefont a fülünkhöz tartja :)

Megölel, hozzánk bújik, néha még "puszit" is ad :)

Csíp-csíp csókázik :) Néha a hess le tyúkok hess hess hess is megy, de ezen a videón éppen nem :)