A szezon vége nagyon kényszeredetten, csiga lassúsággal telt. A falu szinte halott volt, sehol egy ember. Másfél órás sétáinkon senkivel nem találkoztunk szembe, egyszóval unatkoztunk!!!! Kicsit segített a helyzeten, hogy az utolsó héten behívtak engem is, hogy segítsek a lányoknak, mert nem lesznek időre kész. Na, ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen két embert hagyni a szezon legvégére, hogy ők ketten takarítsanak ki mindent, őrült ötlet volt.....Nekem viszont jól jött anyagilag, csak a lányokat sajnáltam.
Ami viszont nagyon feszültté tette az utolsó heteinket, napjainkat, az a "kedves" MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR!!!! Eddig nem írtam róla, mert nem tudtam volna indulatok nélkül.....mostanra, már talán lecsengett, miután már sikerült intézkednünk, de akkor is felháborítónak találom, amit velünk műveltek! De nem megyek a dolgok elejébe, bár túl sok időt sem akarok vesztegetni erre a témára, bár egy egész könyvet megérne. A magyar ügyintézés szégyene!!!
Szóval, a lényeg: ahhoz, hogy itt kint mindenféle családtámogatási ellátást megkapjunk, otthon a M.Á.K-nak le kell igazolnia, hogy én otthon mennyi juttatást kaptam márciustól decemberig. A tortúra ott kezdődött, hogy az általunk hazaküldött, apuval a kecskeméti Á.K-ba bevitt E 411-es nyomtatványt nem voltak hajlandóak kitölteni, merthogy németül van!!!! Na most, mivel ez E nyomtatvány, azaz, az EU összes országában egységesen ugyanaz, ezért kutya kötelességük lett volna kitölteni. Kis utánajárással kiderült, hogy nem is nekik, hanem mivel az ausztriai ügyek a nyugat-magyarországi régióhoz tartoznak, a győri Á.K-nak kell a megfelelő kis rublikát teleírni. Na, itt kezdődött a második felvonás. Eleinte hagytuk őket békén, persze, időbe telik egy A4-es oldal harmadát elfoglaló területet kitölteni. De ahogy teltek múltak a hetek, kezdtünk türelmetlenek lenni. ( Hiszen, csak hogy világos legyen a helyzet: decemberben, amikor eljöttünk otthonról, és szóltunk, h itt élünk ezután, a magyaroktól egy fillért sem kaptunk tovább, viszont itt a hiányzó papírok miatt szintén egy fillért sem kaptunk. Hiába jobbak itt a körülmények, egy fizetésből megélni itt sem egyszerű......arról nem is beszélve, ami jár, az jár!) Így hát, telefonálgatni kezdtünk, hogy ugyan, mikor lesznek kész a papírjaink. azt a választ kaptuk, hogy 90 (kilencven!!) napjuk van arra, hogy azt a pár betűt leírják. Ok, elfogadtuk, vártunk, de azért biztos, ami biztos, időnként felhívtuk őket, hogy hogy áll az ügyünk. A válasz mindig az volt, sok a dolguk, stb stb, majd, de ők megtesznek mindent, megsürgetik a dolgokat. ...
Na, aztán letelt a 90 nap, persze még semmi nem történt, így hát ismét telefonáltunk, kicsit sűrűbben, mint előtte. Két oka is volt a sürgetésnek, illetve ha jól belegondolok, 3. 1. anyagi okok. 2. elvi okok. 3. hamarosan vége a szezonnak, mennénk haza, de előtte be kellene adnunk a papírokat az itteni hivataloknak, hogy elkezdődjön végre a folyamat! Hát nem mondom, biztos az idegeikre mentünk, de komolyan mondom, tutira irigységből direkt betartottak nekünk. Ali már azt mondta, hogy hívjam őket én, mert ő már nem tud velük normálisan beszélni. Mikor én április 28-án telefonáltam, és véletlenül sikerült azzal az ügyintézővel beszélnem, aki az ügyünket intézte, véletlenül kiderült, hogy tulajdonképpen el is tudja faxolni az anyagot....de ő küldött nekem már egy emailt, amiben benne van, hogy április 16-án (ami mellesleg egy szombati nap.....tehát nagyon hihető...) postára adta a levelet. Mondom nem baj, 10 perc múlva visszahívom, addigra kikeresem a kinti adóhivatalnak a fax számát, és lediktálom neki. 10 perc múlva telefonálok, azaz csak szeretnék, ugyanis az én telefonom azt mondja :"nem elérhető szolgáltatás". Na, akkor egyszerűen kiakadtam, letiltották a számomat!!!!! Bent voltunk a hotelben, így gyorsan a benti telefonról tárcsáztam a számot,, és milyen érdekes, kicsöngött, és fel is vették, de nem az ügyintéző, hanem valaki más. Kértem az ügyintézőnket, mire azt a választ kaptam, h nem tudja adni. Mondom 10 perce beszéltem vele, meg is beszéltük, hogy visszahívom a faxszám miatt. A válasz újból fahangon: Nem tudom adni az ügyintézőt. Tutira veszem, hogy ott ült vele szemben, és mutogatott, hogy nehogy átadja neki a telefont. Na, ekkor már kifakadtam, vége volt a türelmemnek, levegővétel nélkül elmondtam egy 12 perces monológot. Aztán mikor szünetet tartottam, Fahang megkérdezte, hogy ő ugyan miben tudna nekem segíteni. Persze ezt csak a kötelesség mondatta vele, nem a segíteni akarás. Mondom csak adja át a számot az ügyintézőnek, és mondja meg neki, hogy faxolja el a papírjainkat! Na mármost ez a telefonálgatás reggel történt 9 körül, délután kaptam tőlük egy emailt, hogy fél 12-kor elfaxolták a kért papírokat. Biztos még meg kellett inni a kávét, meg le kellett reszelni a körmöt. Más mentség nincs.
Aztán pénteken, ápr. 29-én Ali bement a Finanzamt-ba, és ott kiderült, hogy előtte való nap szinte egyszerre megérkezett a levél is és a fax is. Ennek birtokában kitöltött egy 2 oldalas dokumentumot (amit persze nekem is alá kellett írnom, úgyhogy hétfőn volt még indulás előtt még egy körünk :) ), leadta még a hozzá csatolandó papírokat, és hétfőn az én aláírásommal megpecsételve, hazaindulás előtti utolsó pillanatban végre sikerült!!! Függetlenítettük magunkat a MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR GYŐRI KIRENDELTSÉGÉTŐL!!!! Juhééééééééééé:))))
Még a teljesség kedvéért annyit hozzáteszek, ha esetleg felmerülne bennetek, hogy hol tart a történet. Ma átutalták az első adag családi pótlékot!!!! Januártól áprilisig :))) Végre!!! Sőt, ezzel egy időben a levél is megérkezett, amivel a betegbiztosítóhoz kell bemennünk megigényelni a gyes-szerűséget, ami szintén jár. Azért ilyen sokára egyébként, mert még volt itt is pótolni valónk, valami mégis hiányzott, és ugye ezt csak most tudtuk bevinni, hogy visszajöttünk, de láss csodát, június 3-án voltunk bent, és ma, 16-án rajta van a számlánkon a pénz!!!!
Ami viszont nagyon feszültté tette az utolsó heteinket, napjainkat, az a "kedves" MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR!!!! Eddig nem írtam róla, mert nem tudtam volna indulatok nélkül.....mostanra, már talán lecsengett, miután már sikerült intézkednünk, de akkor is felháborítónak találom, amit velünk műveltek! De nem megyek a dolgok elejébe, bár túl sok időt sem akarok vesztegetni erre a témára, bár egy egész könyvet megérne. A magyar ügyintézés szégyene!!!
Szóval, a lényeg: ahhoz, hogy itt kint mindenféle családtámogatási ellátást megkapjunk, otthon a M.Á.K-nak le kell igazolnia, hogy én otthon mennyi juttatást kaptam márciustól decemberig. A tortúra ott kezdődött, hogy az általunk hazaküldött, apuval a kecskeméti Á.K-ba bevitt E 411-es nyomtatványt nem voltak hajlandóak kitölteni, merthogy németül van!!!! Na most, mivel ez E nyomtatvány, azaz, az EU összes országában egységesen ugyanaz, ezért kutya kötelességük lett volna kitölteni. Kis utánajárással kiderült, hogy nem is nekik, hanem mivel az ausztriai ügyek a nyugat-magyarországi régióhoz tartoznak, a győri Á.K-nak kell a megfelelő kis rublikát teleírni. Na, itt kezdődött a második felvonás. Eleinte hagytuk őket békén, persze, időbe telik egy A4-es oldal harmadát elfoglaló területet kitölteni. De ahogy teltek múltak a hetek, kezdtünk türelmetlenek lenni. ( Hiszen, csak hogy világos legyen a helyzet: decemberben, amikor eljöttünk otthonról, és szóltunk, h itt élünk ezután, a magyaroktól egy fillért sem kaptunk tovább, viszont itt a hiányzó papírok miatt szintén egy fillért sem kaptunk. Hiába jobbak itt a körülmények, egy fizetésből megélni itt sem egyszerű......arról nem is beszélve, ami jár, az jár!) Így hát, telefonálgatni kezdtünk, hogy ugyan, mikor lesznek kész a papírjaink. azt a választ kaptuk, hogy 90 (kilencven!!) napjuk van arra, hogy azt a pár betűt leírják. Ok, elfogadtuk, vártunk, de azért biztos, ami biztos, időnként felhívtuk őket, hogy hogy áll az ügyünk. A válasz mindig az volt, sok a dolguk, stb stb, majd, de ők megtesznek mindent, megsürgetik a dolgokat. ...
Na, aztán letelt a 90 nap, persze még semmi nem történt, így hát ismét telefonáltunk, kicsit sűrűbben, mint előtte. Két oka is volt a sürgetésnek, illetve ha jól belegondolok, 3. 1. anyagi okok. 2. elvi okok. 3. hamarosan vége a szezonnak, mennénk haza, de előtte be kellene adnunk a papírokat az itteni hivataloknak, hogy elkezdődjön végre a folyamat! Hát nem mondom, biztos az idegeikre mentünk, de komolyan mondom, tutira irigységből direkt betartottak nekünk. Ali már azt mondta, hogy hívjam őket én, mert ő már nem tud velük normálisan beszélni. Mikor én április 28-án telefonáltam, és véletlenül sikerült azzal az ügyintézővel beszélnem, aki az ügyünket intézte, véletlenül kiderült, hogy tulajdonképpen el is tudja faxolni az anyagot....de ő küldött nekem már egy emailt, amiben benne van, hogy április 16-án (ami mellesleg egy szombati nap.....tehát nagyon hihető...) postára adta a levelet. Mondom nem baj, 10 perc múlva visszahívom, addigra kikeresem a kinti adóhivatalnak a fax számát, és lediktálom neki. 10 perc múlva telefonálok, azaz csak szeretnék, ugyanis az én telefonom azt mondja :"nem elérhető szolgáltatás". Na, akkor egyszerűen kiakadtam, letiltották a számomat!!!!! Bent voltunk a hotelben, így gyorsan a benti telefonról tárcsáztam a számot,, és milyen érdekes, kicsöngött, és fel is vették, de nem az ügyintéző, hanem valaki más. Kértem az ügyintézőnket, mire azt a választ kaptam, h nem tudja adni. Mondom 10 perce beszéltem vele, meg is beszéltük, hogy visszahívom a faxszám miatt. A válasz újból fahangon: Nem tudom adni az ügyintézőt. Tutira veszem, hogy ott ült vele szemben, és mutogatott, hogy nehogy átadja neki a telefont. Na, ekkor már kifakadtam, vége volt a türelmemnek, levegővétel nélkül elmondtam egy 12 perces monológot. Aztán mikor szünetet tartottam, Fahang megkérdezte, hogy ő ugyan miben tudna nekem segíteni. Persze ezt csak a kötelesség mondatta vele, nem a segíteni akarás. Mondom csak adja át a számot az ügyintézőnek, és mondja meg neki, hogy faxolja el a papírjainkat! Na mármost ez a telefonálgatás reggel történt 9 körül, délután kaptam tőlük egy emailt, hogy fél 12-kor elfaxolták a kért papírokat. Biztos még meg kellett inni a kávét, meg le kellett reszelni a körmöt. Más mentség nincs.
Aztán pénteken, ápr. 29-én Ali bement a Finanzamt-ba, és ott kiderült, hogy előtte való nap szinte egyszerre megérkezett a levél is és a fax is. Ennek birtokában kitöltött egy 2 oldalas dokumentumot (amit persze nekem is alá kellett írnom, úgyhogy hétfőn volt még indulás előtt még egy körünk :) ), leadta még a hozzá csatolandó papírokat, és hétfőn az én aláírásommal megpecsételve, hazaindulás előtti utolsó pillanatban végre sikerült!!! Függetlenítettük magunkat a MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR GYŐRI KIRENDELTSÉGÉTŐL!!!! Juhééééééééééé:))))
Még a teljesség kedvéért annyit hozzáteszek, ha esetleg felmerülne bennetek, hogy hol tart a történet. Ma átutalták az első adag családi pótlékot!!!! Januártól áprilisig :))) Végre!!! Sőt, ezzel egy időben a levél is megérkezett, amivel a betegbiztosítóhoz kell bemennünk megigényelni a gyes-szerűséget, ami szintén jár. Azért ilyen sokára egyébként, mert még volt itt is pótolni valónk, valami mégis hiányzott, és ugye ezt csak most tudtuk bevinni, hogy visszajöttünk, de láss csodát, június 3-án voltunk bent, és ma, 16-án rajta van a számlánkon a pénz!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése