Budapest

Otthoni tartózkodásunk alatt egyetlen kiruccanásunk volt sajnos (pedig annyi helyre szerettünk volna elmenni..), és ez az egy Budapest volt. Itt 3 betervezett állomásunk volt, de csak kettőt sikerült megejtenünk, de ezt majd később. 

Először Zsuzsa nénit és Öcsi bácsit látogattuk meg, nagyon jól éreztük magunkat, Beni nagyokat aludt. Az egyetlen rossz dolog, hogy Zsuzsiék beleestek ebbe a fránya hasmenős-hányós vírusba, így velük szinte alig találkoztunk, és így Beáékhoz sem mertünk elmenni, nehogy véletlenül a drága kismamit megfertőzzük. Viszont csodával határos módon mi nem kaptuk el!!! Ez azért is csoda, mert én ugye minden szezonban elkapom, sőt, olyan is volt, hogy kétszer.....de mostanában valahogy mindig elkerül :)

Innen mentünk tovább Ramonáékhoz, ahol nagyon finom, jó csípős afrikai kaját készített nekünk "kéjbácsi" :)) Jól szórakoztunk, finomat ettünk, kell ennél több? Hát igen...még egy kis idő kellett volna.....

De azért a képek és a videó tanúskodnak arról, hogy milyen klassz délután volt.

És íme a videó, amit sokszor meg kell néznünk, mert Beni látni akarja, ahogy "kéjbácsi" táncol :))))

Bocsánat, meglehetősen pocsék a videó minősége....de igazából azért raktam fel, h később tudjam, mit is kellett ezerszer megnézni :))

Buli második felvonás

Na igen, gondoltuk nem kell ahhoz elmenni otthonról, hogy jól érezzük magunkat! Illetve csak kicsit .) Joéknál voltunk, dehát, ott úgyis otthon érezzük magunkat! Igaz, csak egy "sima" sült oldalasos-vöröskáposztás-krumplipürés-borozgatós estének indult, de lám lám, mi lett belőle :))) A gyerekek nyomták a legjobban, persze tombolt a guns és az ac/dc .)) Andris valami fantasztikus volt, kár, hogy videó nem készült :( De talán a képek is visszaadják a hangulatot :))

AMSTEL - bocsiii: kilele music cafe :))))

Hazafelé menet még az autóban beszélgettünk Alival, hogy bizony azért jó lenne valamikor otthonlétünk alatt lemenni a kilelébe....persze ezt mindig eltervezzük, de sosem jön össze valahogy. Így gyorsan eldöntöttük, hogy akkor legyen a legelső szombat! Ramonának gyorsan ment az sms, hogy mit szólnának egy spontán szombati bulihoz? Naná, hogy kitörő lelkesedéssel fogadták az ötletet :) "Nagy nehezen" rábírtuk még Joet és Editet, és Karcsit, hogy tartsanak velünk, jó kis este volt :)))))

Tudom, a képeken mindenki csak pózol, de tényleg táncoltunk ám, és jól éreztük magunkat!!!!!

Mamánál és Papánál

Otthon időnk nagy részét mamánál és papánál töltöttük. Beni jól érezte magát, rögtön felfedezett mindent, a legkényelmesebb helyeket a házban:

a legmókásabb dolgokat, amivel játszani lehet:

a legkényelmesebb fotelt:

Viszlát "kán", hello "szegede" !

Megint lazárult egy korszak, "kán" örökre itt hagyott minket......:)) Hogy miről beszélek?? Semmi tragédia, nyugi :)) Csak Beni valamilyen rejtélyes oknál fogva a szemüvegre mindig azt mondta, hogy "kán". Nem tudtuk neki megmagyarázni, hogy az szemüveg, még azt is hamarabb mondta, hogy Brille, de a szemüveg szó semmi esetre sem hagyta el a száját :) Mindig csak "kán", meg a mama kanja :)))

Míg egyik nap, arra lettem figyelmes, hogy azt mondta a kisfiam, mikor fürdéshez készülődtünk, hogy "anya! leveszed szegedeged!" Azaz, anya, vedd le a szegedeged, akarom mondani, szemüveged. Teljesen elképedtem, rá is kérdeztem, hogy a "kán"-t? Erre ő: neeeem, szegedeged!!!!. 

Hát így történt :) Észrevétlenül.....eltűnt az életünkből.

Újra Magyarország

Ismét elérkezett a nyári szezon vége, így hát útnak indult kis családunk. Szezon vége után igaz még egy hét pihenőt adtunk magunknak kis fészkünkben, meg elterveztük, hogy a nappalit és Beni szobáját megcseréljük, hogy nyugodtabban tudjon aludni nappal is, ne ébredjen fel a szomszédok tv-zésére, vagy Emilie sikítására. Miután az akció Gudrun segítségével megtörtént - ő vigyázott egy délelőttöt Benire - nyugodtan hagyhattunk itt mindent.

Két éjszakát hazafelé Sopronban aludtunk Tomiéknál. Ez nagyon nagyon jó, mert csak hosszú az a 900 km.....így legalább Beninek is könnyebb, meg Alinak is, hogy két részletben megyünk. 

Otthon szinte mindenkivel sikerült találkoznunk, de persze pihenésből nem nagyon jutott ki nekünk....

Egy átlagos nap Benivel

Na jó, ez a cím csak vicc, mert nem teljesen így néz ki egy átlagos nap, de ma valahogy minden rosszat sikerült egy napba besűríteni...és még nincs vége....:)))

Ott kezdődött, hogy bepakoltam a mosógépet, beleraktam kis kupakban a folyékony mosószert, becsuktam az ajtót (elővigyázatosságból...), és körbeszaladtam a lakásban, hogy van-e még valami, amit berakhatok tisztulni. Mire kb 2 perces rohanásomból visszatértem, Beni "ügyesen" kipakolta a ruhákat a gépből, és a mosószerben pacsált.....hát mit mondjak, eléggé bedühödtem, elmagyaráztam neki, hogy ezt nem szabad, meg hoyg ezek a ruhák koszosak, ki kell őket mosni. Na, akkor persze a gombokat kezdte el csavargatni, úgyhogy bepipultam, és kinéztem egy büntetősarkot, odaraktam. Mondtam neki, nem jöhet ki, másfél éves, másfél perc. Na, persze százszor kijött, százszor visszaraktam, aztán ott maradt. Örültem, milyen ügyes vagyok :)

Főztem az ebédet, közben eszembe jutott, megnézem, hogy áll a mosógép......centrifuga előtt voltunk még.....ahogy beléptem a fürdőbe, a csurom vizes ruhák a földön hevertek, kirángatva a mosógépből.......még jobban eldurrant az agyam, kissé meglepődött gyermekemet beállítottam a sarokba, persze előzetes magyarázat után, hogy ilyet nem szabad csinálni. Ruhák vissza, centrifuga elindít.

Közben az ipari mennyiségű galuskával voltam elfoglalva, mikor elkezdett jajjgatni Beni. A hang a szobájából jött, na, mondom, mi történt már megint. Benéztem, hát a nagy szekrényének a két ajtaja közé be volt szorulva az ujja.....no comment. Kiszabadítottam, abban a reményben, hogy hátha így megtanulja, hogy nem nyitogatjuk ki a szekrényajtót, és nem pakoljuk ki a ruhákat. Visszatértem a galuskáimhoz, de még nem forrt a víz, gondoltam megnézem a mosógépet......szerintem kitaláljátok......igen, a frissen mosott ruhák kint a földön........na, akkor már kiabáltam: BENIIIIIIIIIIIIIIIIIII, MIT CSINÁLTÁL MÁR MEGINT???? HÁNYSZOR MONDTAM, HOGY NE PAKOLD KI A MOSÓGÉPET, CSAK HA ANYA OTT VAN, ÉS MEGENGEDI NEKED???? AZONNAL MÉSZ MEGINT A BÜNTETŐ SAROKBA.

És, lássatok csodát, az én "rossz" gyerekem, fogta magát, és beállt a sarokba :))) Sőt, még meg is tapsolta magát, hogy milyen ügyes :))) Ott is maradt másfél percig, amíg meg nem engedtem neki, hogy kijöjjön.    

Kiteregettem, utána még mindig az ebéddel szórakoztam, amikor felcsendült az ismerős aúúúúúúúúú a szobájából.....na, mondom ez nem igaz, mi van már megint???? Megint odacsukta az ujját?? De akkor  olyan látvány fogadott, hogy úgy el kezdtem nevetni, hogy nem tudtam sajnálni szegény gyereket, csak nevettem, ő meg aúúzott, én meg mondtam neki, hogy bocsi, de én most elrohanok a fényképezőgépért, és megörökítelek :))))))

Úgyhogy íme:

Ezt gondolom mindenki lencsevégre kapta volna :))) 

Aztán, hogy nyugtom legyen, elindultunk boltba, vagyis bocsánat bóbba :) Hazafelé persze sétálni akart, de ilyenkor egyedül akar, nem kézenfogva. És volt egy lépcső, amire feltétlenül fel kellett mászni.  És ha már fent volt, sikeresen legurult róla.....úgyhogy most a feje jobb oldalán egy púp ékeskedik a mai nap emlékére. 

Most hallom, hogy felébredt, vége a nyugalomnak, kíváncsi vagyok, mit tartogat még a délután :)))