Kisbabából nagyfiú :)

Sokan kérdeztétek már, hogy hogy alszik Beni. Megmondom őszintén kicsit babonából is féltem válaszolni erre a kérdésre, mert többször jártam már úgy, hogy jól aludt, elmeséltem, vagyis inkább eldicsekedtem vele, és erre "elromlott" :) Nagyon remélem, hogy ezúttal nem járok így :) 

Mikor kijöttünk, még együtt aludtunk. Itt ugye két szobánk van, az egyikben alszik ő, ott van még egy nagy ágy is, ott aludtam vele, ha éjjel felkel szopizni, rögtön kéznél legyek. Jól is működött a dolog, de sosem tudtam kialudni magam, mert vagy arra ébredtem fel, hogy szopizni akar, vagy arra, hogy fordult egyet és beütötte a fejét a rácsba. Aztán jött a hatalmas ötlet, hogy kiveszem a kiságyból, és a járókában fogom altatni, mert abban kényelmesebben elfér. (Még jó, hogy elhoztuk:) ) Úgyhogy átköltöztettem a járókába. A dátumot pontosan nem tudom, de még felébredt sokszor akkor, mikor én bementem a szobába aludni. Megpróbáltam akkor mellre tenni, de nem igazán szopizott, csak nyűglődött, és nagyon nehezen aludt vissza. Úgyhogy gondoltam megpróbálom, hogy nem vele alszom, hanem azzal, akivel amúgy is aludnom kéne, Alival :) Aztán január 4-re virradóra, mikor felriadtam a bébiőr recsegésére, miszerint Beni ébren van, meglepetten vettem tudomásul, hogy reggel 7 óra van!!! (Kint még sötét volt). Juhúúú, nagyon boldog voltam, bár annyira kipihentnek nem éreztem magam, de maga a tudat boldoggá tett :) És azóta ez minden este megismétlődik. Az én nagy fiamat leteszem aludni este 8 legkésőbb fél 9 körül, és a drágám alszik reggelig. Nem tudom, hogy minek köszönhető ez a változás, de boldoggá tesz :)

Azért nem tudom, mert több dolgon is változtattam. Az egyik, hogy átraktam a járókába, ahol több helye van. A másik, hogy nem megyek be hozzá, nem zavarom meg az alvását. A harmadik pedig, hogy rituálékat vezettem be elalvás előtt és ezzel megtanítottam egyedül elaludni. Bevallom emiatt nagyon nagyon büszke vagyok rá és magamra is :) 

Ez az egész úgy történt, hogy otthon meg itt is még a kezdetekben napközben is este is cicin aludt el...tudom, nem a legjobb, de boldog voltam, hogy alszik :) De mivel tudtam, hogy itt szombatonként dolgozni fogok, elég nehéz lett volna megoldani az altatást nélkülem, így hát kellett valami megoldás. Nem is gondoltam, hogy egy ilyen egyszerű dolog így megkönnyíti az életünket :) Igazából nagyon egyszerű volt a dolog, mert mikor láttam, hogy fáradt, akkor fogtam bevittem a szobába, ajtót becsuktuk, besötétítettünk, hálózsákot felvettük, elköszöntünk először a karácsonyfától, most már a pálmától, aztán be az ágyba Brúnó macihoz. Előtte persze megpuszilgatom, szép álmokat, könnyű elalvást kívánok neki :) Hát nem mondom, az elején volt sírás rendesen. De érdekes módon az esti elalvás 1 hét után abszolút sírás nélkül ment és megy. Az esti rítus annyiban különbözik, hogy este szopizik, aztán még könyvet nézegetünk, illetve ő szeretné megenni :) Aztán elbúcsúzunk az előbb felsorolt dolgoktól, a konnektorba be van dugva egy kis jelzőfény, aztán villany lekapcs, én kijövök, ő meg még beszélget kicsit Brúnóval, elmeséli neki a napját, aztán kb 10 percen belül alszik :) És mindezt a tevékenységét reggelig folytatja :) Mostmár a napközbeni alvásoknál is egyre kevesebbszer sír. Ha fárad, elalszik :) Az én NAGY FIAM :) 

Ja, persze ebből az is következik, hogy napközben nem szopik már, csak reggel meg este. De azt is inkább csak kedvtelésből szerintem. Túl sok tejem nem lehet már, bár néha meglepően sokáig szív, nyel, szív, nyel :)

Úgyhogy, ha hazamegyünk, reszkessetek nagyszülők :) Lehet babysittingelni :) Mi meg majd Alival csavargunk ;)