Nagyon nagyon vártuk már, hogy itt legyünk, csak a festés van hátra, és végre költözhetünk! Nem mintha a személyzeti szállón olyan rossz dolgunk lenne, de akkor is. Szóval izgatottak voltunk. Az első napokat Ali festéssel töltötte, szerencsére nem egyedül, hanem a főnöke Beni, meg a régi konyhafőnök Matthias segítettek neki. Amikor megjöttünk, a laminált padló már le volt rakva, csak a szegélyeket kellett még kiszabni, felrakni, azt pedig egy másik kollegájával, Olival csinálták. Hiányzott még egy - két dolog, így el kellett utaznunk Imstbe vásárolni. Ott van a Möbelix, ahonnan megrendeltük a konyhabútort. Ha már épp arra jártunk, mondtam Alinak, hogy szaladjon be, kérdezze meg, hogy mikorra várható a konyha? Ali bement.....de kijönni nem jött...telt múlt az idő....már kezdtem ideges lenni, mi tart ilyen sokáig. Aztán amikor végre fél óra elteltével felbukkant és azzal kezdte kérek-e egy unicumot.......hát....semmi jóra nem gondoltam. Kiderült ugyanis, hogy mi megrendeltük ugye a konyhát április végén, azt mondták, mivel nem sarokban lesz, mint ahogy a kiállított, hanem egyenes, ezért le kell külön gyártatni, hat hét. Mondtuk nem baj, hiszen úgyis június elején jövünk vissza, addigra pont kész lesz, még örültünk is. Csak az az apróság kimaradt a gondolatainkból, hogy a cég mielőtt elkezdte volna legyártani a bútort, még egyszer - hozzáteszem nagyon okosan - kiment a helyszínre, hogy lemérjen mindent, nehogy legyártás után derüljön ki, hogy valami nem illik a helyére. Mivel mi nem voltunk itt, a tulaj meg nem ért rá, így csak május végén tudtak jönni mérni, és így onnantól indult a hat hét.....tehát a konyhabútor július elejére lesz kész.....reméljük! Hát mit ne mondjak, eléggé csalódottak voltunk :(( Annyi előnye van a dolognak, hogy addig, míg a konyha elkészül, el tudunk rendezkedni. Tegnap is lent voltunk, Ali és Norbi majdnem az összes szekrényt összeszerelte, én közben pakolásztam, Beni még inkább :)) Viszont a kis drága felavatta a leendő szobáját, ugyanis levittük az ágyát, és délután ott aludt :) Úgyhogy lassan, de biztosan haladunk!
És akkor, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, itt vannak a képek, a várva vártak: lakás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése