A zene az lételem :)

Csak gyorsan két videó, hogy lássátok kis drágánk tánctudományát :) Lehet tőle tanulni kérem szépen :))))

A fantasztikus lábmozgásra külön felhívnám a figyelmet :))

15 hónapos tudomány

Hmm...igen, tudom, a 14 hónapos kimaradt....nem is részletezem miért :)) 

Szóval:

- kapaszkodó nélkül is fel tud állni, le tud guggolni

- jár egyedül :) nagyon ügyesen :)

- felmászik az ágyra

- szókincse: apa, anya, papn (cipő, zokni), áváává (minden elektromos cucc, távirányító, telefon, hősugárzó, stb stb.), kan (kanél, vila, kés :) ), ajjaj, hamm

- hoz egy könyvet pl, beleül az ölembe, és meg kell nézegetni, persze az ő tempójában :))de ahogy betolat az ölembe, az zabálnivaló

- sikítozik :))

- ha elesik, hajjajjajj

- ha valami nem sikerül neki, cicceg!!! :))

- minden állat mimi :))) de főleg a macska :)

- minden, aminek kereke van brrrrrrrrrr

- nagyon okos :))) felszólításokat, egyszerű utasításokat megért, pl. hozd ide ezt, tedd oda azt

- nagyon hisztis :))) ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor sikít, de nagyon, vagy ha a kezemben van, akkor le akar ugrani

- új szenzáció a villa (szintén kan :) ), megpróbálja a falatokat felszúrni, de ha én felszúrom, akkor leszedi, és úgy eszi meg :)

- ja, mondja azt is, hogy kaka :) és mutogat a pelenkájára , és mostanában azt veszem észre, hogy akkor mondja, ha tényleg kaka van benne!!

- építőkockákat egymásra rakja, szétszedi

- gyakran hoz ruhadarabokat, és azt bizony fel kell venni, mármint rá kell adni , pl kesztyű, sál, mellény :) és ha le akarom venni, akkor megint csak visítás és hiszti :)))

- puszit dob :)

Most nagyjából ennyi jutott eszembe. De pótolom, ha még valami eszembe jut.

Új otthonunk

Nagyon nagyon vártuk már, hogy itt legyünk, csak a festés van hátra, és végre költözhetünk! Nem mintha a személyzeti szállón olyan rossz dolgunk lenne, de akkor is. Szóval izgatottak voltunk. Az első napokat Ali festéssel töltötte, szerencsére nem egyedül, hanem a főnöke Beni, meg a régi konyhafőnök Matthias segítettek neki. Amikor megjöttünk, a laminált padló már le volt rakva, csak a szegélyeket kellett még kiszabni, felrakni, azt pedig egy másik kollegájával, Olival csinálták. Hiányzott még egy - két dolog, így el kellett utaznunk Imstbe vásárolni. Ott van a Möbelix, ahonnan megrendeltük a konyhabútort. Ha már épp arra jártunk, mondtam Alinak, hogy szaladjon be, kérdezze meg, hogy mikorra várható a konyha? Ali bement.....de kijönni nem jött...telt múlt az idő....már kezdtem ideges lenni, mi tart ilyen sokáig. Aztán amikor végre fél óra elteltével felbukkant és azzal kezdte kérek-e egy unicumot.......hát....semmi jóra nem gondoltam. Kiderült ugyanis, hogy mi megrendeltük ugye a konyhát április végén, azt mondták, mivel nem sarokban lesz, mint ahogy a kiállított, hanem egyenes, ezért le kell külön gyártatni, hat hét. Mondtuk nem baj, hiszen úgyis június elején jövünk vissza, addigra pont kész lesz, még örültünk is. Csak az az apróság kimaradt a gondolatainkból, hogy a cég mielőtt elkezdte volna legyártani a bútort, még egyszer - hozzáteszem nagyon okosan - kiment a helyszínre, hogy lemérjen mindent, nehogy legyártás után derüljön ki, hogy valami nem illik a helyére. Mivel mi nem voltunk itt, a tulaj meg nem ért rá, így csak május végén tudtak jönni mérni, és így onnantól indult a hat hét.....tehát a konyhabútor július elejére lesz kész.....reméljük! Hát mit ne mondjak, eléggé csalódottak voltunk :(( Annyi előnye van a dolognak, hogy addig, míg a konyha elkészül, el tudunk rendezkedni. Tegnap is lent voltunk, Ali és Norbi majdnem az összes szekrényt összeszerelte, én közben pakolásztam, Beni még inkább :)) Viszont a kis drága felavatta a leendő szobáját, ugyanis levittük az ágyát, és délután ott aludt :) Úgyhogy lassan, de biztosan haladunk!

És akkor, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, itt vannak a képek, a várva vártak: lakás

Ausztriába költözünk!

Elérkezett ez a pillanat is....költözünk! Egyik országból a másikba. Bútorostól........na igen. Ezt jól kitaláltuk. Visszük a bútorainkat otthonról. Persze, de hogy? Több variáció is volt, de végül maradt az elsőre kigondolt. Csak egy kicsit megkavartuk, tőlünk megszokott módon :)) 

Először gondoltuk, hogy van ugye egy ismerősünk, Kornél, akinek van egy Sprintere, amibe jó sok minden belefér. Ali úgy akarta, hogy kimennek ketten előre, meg a cuccok, aztán hazajönnek, majd következő héten megyünk együtt, Kiát is jól megpakolva. Aztán ez az ötlet mégis elvetődött. Akkor kitalálta, hogy kikölcsönöz egy nagy utánfutót, azzal kimegy, aztán mikor már elhozta, rájött, hogy ez nem lesz jó, mert csak 90-nel lehet menni vele....meg amúgy is kicsi....el akarta cserélni egy autóra, de az is kicsi lett volna....így maradt az első gondolat, Kornél autója. Ja, és azért akart egy héttel korábban kimenni, mert most itt jelentkezett be munkanélkülire, és úgy volt, hogy valamikor jönnie kell, meg kell jelennie, részt venni egy előadáson. De végül nem kellett, szerencsére, mert így nem kellett kétszer jönni. A dolognak csak annyi a szépséghibája, hogy a cuccainknak a felét otthon kellett hagyni :) Ugyanis a Sprinternek meg volt határozva, hogy mennyire lehet megpakolva, és a szekrények ugye nehezek voltak, a Kia meg annyira tele volt, hogy több nem fért. Így hát A legszükségesebbeket hoztuk csak, viszont Kornélnak majd lesz még egy útja hozzánk :)))

Magyarország 4 hét

4 hét.....soknak tűnik? Ahogy vesszük. Jelenleg, hogy épp a konyhabútorunkra várunk, igen, nagyon is! De erről majd később. Viszont otthon arra, hogy barátokkal, rokonokkal találkozunk, beszélgessünk, pihenjünk, ügyeket intézzünk......hát...kevés, de nagyon.

Viszont, szerencsére van egy okos, életrevaló férjem, akinek vannak időnként életképes ötletei :) Mivel alapból lehetetlennek tűnt, hogy ilyen rövid időbe belesűrítsük az összes barát és rokon végiglátogatását, kitalálta, hogy szervezzünk két családi és egy baráti összejövetelt! A másik nagy ötlet volt, hogy ne nálunk szervezzük :)))) Szóval ezúton is köszi Iviék és köszi Zsuzsiék, hogy bevállaltátok!!!! 

Legelőször Iviéknél gyűltünk össze, ott voltak nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, jó sokan voltunk, nagyon nagyon jó volt!!! Beni mindenkivel nagyon barátságos volt, nagy szerencsémre, kézről kézre járt, kicsit fellélegezhettem én is, néha azt sem tudtam éppen hol van a gyerekem :)))

Nagyon remélem, hogy sikerül, és így meg tudjátok nézni az ott készült képeket: családi buli 1. 

A következő csoportosulás kicsit lazábbra sikeredett, az ott készült képeket a facebookon láthatjátok :) Jól sikerült buli volt az is, kicsit más jellegű, de nagyon jó :) Elengedtük magunkat, végre :))

A harmadik buli pedig szintén Iviéknél volt, itt kicsit kevesebben voltunk, de a hangulat szintén nagyon nagyon jó volt!!! Itt is készültek fotók természetesen! családi buli 2

Az otthoni fontos események közé tartozott még Beni első hajvágása :) Muszáj volt, mert összevissza állt a haja, azaz sehogy sem :)) Hősiesen viselte a hajvágást, de a fodrász is :) Szinte térden mászott Beni után, hogy szép legyen a frizura, mert az én kis örökmozgómat leültetni akárcsak egy percre is....úgyhogy legyen itt egy előtte - utána fotó :)

Fodrászat előtt:

és utána :)

A másik fontos esemény a vadaspark meglátogatása volt. Az arról készült képeket itt láthatjátok: vadaspark Nagyon élvezte a kis mazsola a sétát, merthogy itt már sétált ő is!!! Sőt, alig lehetett beleparancsolni a babakocsiba! A legjobban a kecskesimogató tetszett neki, főleg ahogy a kecske a farkát mozgatta :) Majd alkalomadtán (ha megtalálom), akkor felteszem az idetartozó videót is :) De addig maradnak a képek :))

Szezon vége!

A szezon vége nagyon kényszeredetten, csiga lassúsággal telt. A falu szinte halott volt, sehol egy ember. Másfél órás sétáinkon senkivel nem találkoztunk szembe, egyszóval unatkoztunk!!!! Kicsit segített a helyzeten, hogy az utolsó héten behívtak engem is, hogy segítsek a lányoknak, mert nem lesznek időre kész. Na, ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen két embert hagyni a szezon legvégére, hogy ők ketten takarítsanak ki mindent, őrült ötlet volt.....Nekem viszont jól jött anyagilag, csak a lányokat sajnáltam.

Ami viszont nagyon feszültté tette az utolsó heteinket, napjainkat, az a "kedves" MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR!!!! Eddig nem írtam róla, mert nem tudtam volna indulatok nélkül.....mostanra, már talán lecsengett, miután már sikerült intézkednünk, de akkor is felháborítónak találom, amit velünk műveltek! De nem megyek a dolgok elejébe, bár túl sok időt sem akarok vesztegetni erre a témára, bár egy egész könyvet megérne. A magyar ügyintézés szégyene!!!

Szóval, a lényeg: ahhoz, hogy itt kint mindenféle családtámogatási ellátást megkapjunk, otthon a M.Á.K-nak le kell igazolnia, hogy én otthon mennyi juttatást kaptam márciustól decemberig. A tortúra ott kezdődött, hogy az általunk hazaküldött, apuval a kecskeméti Á.K-ba bevitt E 411-es nyomtatványt nem voltak hajlandóak kitölteni, merthogy németül van!!!! Na most, mivel ez E nyomtatvány, azaz, az EU összes országában egységesen ugyanaz, ezért kutya kötelességük lett volna kitölteni. Kis utánajárással kiderült, hogy nem is nekik, hanem mivel az ausztriai ügyek a nyugat-magyarországi régióhoz tartoznak, a győri Á.K-nak kell a megfelelő kis rublikát teleírni. Na, itt kezdődött a második felvonás. Eleinte hagytuk őket békén, persze, időbe telik egy A4-es oldal harmadát elfoglaló területet kitölteni. De ahogy teltek múltak a hetek, kezdtünk türelmetlenek lenni. ( Hiszen, csak hogy világos legyen a helyzet: decemberben, amikor eljöttünk otthonról, és szóltunk, h itt élünk ezután, a magyaroktól egy fillért sem kaptunk tovább, viszont itt a hiányzó papírok miatt szintén egy fillért sem kaptunk. Hiába jobbak itt a körülmények, egy fizetésből megélni itt sem egyszerű......arról nem is beszélve, ami jár, az jár!) Így hát, telefonálgatni kezdtünk, hogy ugyan, mikor lesznek kész a papírjaink. azt a választ kaptuk, hogy 90 (kilencven!!) napjuk van arra, hogy azt a pár betűt leírják. Ok, elfogadtuk, vártunk, de azért biztos, ami biztos, időnként felhívtuk őket, hogy hogy áll az ügyünk. A válasz mindig az volt, sok a dolguk, stb stb, majd, de ők megtesznek mindent, megsürgetik a dolgokat. ...

Na, aztán letelt a 90 nap, persze még semmi nem történt, így hát ismét telefonáltunk, kicsit sűrűbben, mint előtte. Két oka is volt a sürgetésnek, illetve ha jól belegondolok, 3. 1. anyagi okok. 2. elvi okok. 3. hamarosan vége a szezonnak, mennénk haza, de előtte be kellene adnunk a papírokat az itteni hivataloknak, hogy elkezdődjön végre a folyamat! Hát nem mondom, biztos az idegeikre mentünk, de komolyan mondom, tutira irigységből direkt betartottak nekünk. Ali már azt mondta, hogy hívjam őket én, mert ő már nem tud velük normálisan beszélni. Mikor én április 28-án telefonáltam, és véletlenül sikerült azzal az ügyintézővel beszélnem, aki az ügyünket intézte, véletlenül kiderült, hogy tulajdonképpen el is tudja faxolni az anyagot....de ő küldött nekem már egy emailt, amiben benne van, hogy április 16-án (ami mellesleg egy szombati nap.....tehát nagyon hihető...) postára adta a levelet. Mondom nem baj, 10 perc múlva visszahívom, addigra kikeresem a kinti adóhivatalnak a fax számát, és lediktálom neki. 10 perc múlva telefonálok, azaz csak szeretnék, ugyanis az én telefonom azt mondja :"nem elérhető szolgáltatás". Na, akkor egyszerűen kiakadtam, letiltották a számomat!!!!! Bent voltunk a hotelben, így gyorsan a benti telefonról tárcsáztam a számot,, és milyen érdekes, kicsöngött, és fel is vették, de nem az ügyintéző, hanem valaki más. Kértem az ügyintézőnket, mire azt a választ kaptam, h nem tudja adni. Mondom 10 perce beszéltem vele, meg is beszéltük, hogy visszahívom a faxszám miatt. A válasz újból fahangon: Nem tudom adni az ügyintézőt. Tutira veszem, hogy ott ült vele szemben, és mutogatott, hogy nehogy átadja neki a telefont. Na, ekkor már kifakadtam, vége volt a türelmemnek, levegővétel nélkül elmondtam egy 12 perces monológot. Aztán mikor szünetet tartottam, Fahang megkérdezte, hogy ő ugyan miben tudna nekem segíteni. Persze ezt csak a kötelesség mondatta vele, nem a segíteni akarás. Mondom csak adja át a számot az ügyintézőnek, és mondja meg neki, hogy faxolja el a papírjainkat! Na mármost ez a telefonálgatás reggel történt 9 körül, délután kaptam tőlük egy emailt, hogy fél 12-kor elfaxolták a kért papírokat. Biztos még meg kellett inni a kávét, meg le kellett reszelni a körmöt. Más mentség nincs.

Aztán pénteken, ápr. 29-én Ali bement a Finanzamt-ba, és ott kiderült, hogy előtte való nap szinte egyszerre megérkezett a levél is és a fax is. Ennek birtokában kitöltött egy 2 oldalas dokumentumot (amit persze nekem is alá kellett írnom, úgyhogy hétfőn volt még indulás előtt még egy körünk :) ), leadta még a hozzá csatolandó papírokat, és hétfőn az én aláírásommal megpecsételve, hazaindulás előtti utolsó pillanatban végre sikerült!!! Függetlenítettük magunkat a MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR GYŐRI KIRENDELTSÉGÉTŐL!!!! Juhééééééééééé:))))

Még a teljesség kedvéért annyit hozzáteszek, ha esetleg felmerülne bennetek, hogy hol tart a történet. Ma átutalták az első adag családi pótlékot!!!! Januártól áprilisig :))) Végre!!! Sőt, ezzel egy időben a levél is megérkezett, amivel a betegbiztosítóhoz kell bemennünk megigényelni a gyes-szerűséget, ami szintén jár. Azért ilyen sokára egyébként, mert még volt itt is pótolni valónk, valami mégis hiányzott, és ugye ezt csak most tudtuk bevinni, hogy visszajöttünk, de láss csodát, június 3-án voltunk bent, és ma, 16-án rajta van a számlánkon a pénz!!!!

Dupla piros betűs nap, ÁPRILIS 18!!!!

Április 18-a az idei naptárunkban dupla piros betűs nap lett :) (Hogy ez milyen, azt ne kérdezzétek :) ). Ugyanis hosszas várakozás után végre kiderült, hogy sikerült, megkapjuk a lakást, amit kinéztünk!!!! Röviden leírom, hogy milyen lakás is ez, honnan jutottunk hozzá, és miért voltunk bizonytalanságban ilyen sokáig.

Szóval, az úgy kezdődött, hogy keresgéltünk, keresgéltünk, de nekünk megfelelőt nem találtunk. Aztán az egyik kolleganőm, Gudrun szólt, hogy az ő bátyjának van egy háza, amiben van kiadó lakás, az egyik tutira foglalt, de a másikat megkérdezi, hogy kiadó-e. Megkérdezte, igen, a lakás üresen áll, DE....na itt nem gondoltunk semmi jóra......a helyzet a következő. Október óta nem lakik senki a lakásban, de a vöröskereszt bérli, mert szeretnének Prutzban egy állomáshelyet létesíteni, hogy gyorsabban meg tudják közelíteni a baleseti helyszíneket. Bernd (Gudrun bátyja) azt mondta, hogy májusban fog kiderülni, hogy kell-e nekik a lakás vagy nem. Hát mi nagyon nagyon reménykedtünk, hogy nem......de nem is nagyon foglalkoztunk a dologgal, hiszen még olyan messze volt május. Aztán múlt héten felhívott minket Bernd, hogy érdekel-e még minket a lakás, naná hogy igen, mert jövő héten letisztázza a vöröskereszttel, hogy igényt tartanak-e rá, vagy sem. Na, innentől már nagyon izgultunk, ha lent jártunk valamiért, mindig arrafelé autóztunk, és szuggeráltuk a házat :) Azért is nagyon izgultunk, mert Beni, Ali főnöke mondta, hogy olvasták az újságban, hogy Prutz önkormányzata egy építési telket adományozott a vöröskeresztnek, ahol felépíthetik majd az állomáshelyet, kocsiállásokkal. Na, innentől már alig bírtunk magunkkal, hiszen, ha újat építhetnek, minek kellene nekik egy lakás? De persze biztos csak akkor volt a dolog, amikor Bernd hívta Alit, hogy IGEN? MIÉNK A LAKÁS!!!! Akkora kő esett le a szívünkről, hogy lehet páran hallottátok is :)))) Mostantól tényleg tiroli lakosok leszünk, végre elkezdődik a rendes életünk, igazi lakással, hangulattal :))))) Már "csak" a neheze van hátra, a költözés, berendezkedés, de ennek már nagy nagy lelkesedéssel fogunk neki :)))))

És ugye azt mondtam dupla piros betű, hogy miért? Mert a mi drága kis Benikénk is meglepett minket valamivel, megtette az első lépéseit!!!! Nehezen, de sikerült felvenni :)))